163968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vákuumálló keményen forrasztható fémrétegek előállítására, nagy aluminiumoxid tartalmú kerámiák felületén

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <#r^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. VI. 26. (VI—884) Közzététel napja: 1973. VI. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163968 Nemzetközi osztályozás: C 04 b 41/38 Feltalálók: Dr. Hangos István a műszaki tudományok kandidátusa, 50%, Salánki Tibor oki. gépészmérnök, 30%, Jókuthy Zoltán oki. gépészmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás vákuumálló, keményen forrasztható fémrétegek előállítására, nagy alumíniumoxid tartalmú kerámiák felületén A találmány eljárás vákuumálló, keményen forrasztható fémrétegek előállítására, nagy alumíniumoxidtartalmú kerámiák felületén. Mint ismeretes a híradástechnikai és vákuumtechnikai iparban, de az elektromos ipar számos más területén is az ún. fémkerámia szerkezetek széles körben nyernek alkalmazást. Ezek egyrészénél megkívánjuk, hogy a szerkezet viszonylag magas (3—600 C°) hőmérsékletnek is ellenálljon, vagyis a fém és kerámia részeket keményforrasztással kell összeilleszteni. A kerámiatestek felületére felvitt fémrétegek előállítási technológiája már elég régen ismeretes. Az ún. forrasztható kötések céljára szolgáló fémrétegek előállítása már bonyolultabb. Keményforrasztásra alkalmas fémrétegek előállítására nézve viszonylag kevés eljárás ismert. A kerámia felületén alkalmazott vákuumálló, keményen forrasztható fémrétegek előállítására eddig ismeretes eljárások alapvetően két csoportba sorolhatók, az ún. aktív és az ún. előfémezéses eljárásokra. Az előbbieknél a forrasztás a cirkon és titán-fém azon tulajdonsa-, gán alapul, hogy semleges atmoszférában, vagy vákuumban forraszanyaggal együtt hevítve egyrészt a kerámia anyagával kémiai reakcióba lép, másrészt a forraszanyagon keresztül a fémmel ötvöződik és így egy homogén fém-kerámia 'átmenet kialakítására alkalmas. Ezek az el-10 15 20 25 30 járások azonban éppen bonyolultságuk miatt, valamint nagy anyagköltségük miatt drágák és így főleg egyedi, nagy darabok forrasztására alkalmasak. Az ún. előfémezéses eljárásnak lényege, hogy a kerámia felületére olyan fémréteget viszünk fel, mely a fémezés helyén lehetővé teszi egy későbbi technológiai művelet kapcsán, hogy a fémréteghez keményforrasztással fém-partnert csatlakoztathassunk. Az ilyen típusú eljárások lényege, hogy valamilyen magas olvadáspontú fémporhoz (pl. Mo, v. W.) ún. reaktív fémet (pl, Mn, Ti, Zr, Si, stb.) keverünk por alakban, az ilyen módon készült porból valamilyen önmagában ismert ,elj árassal a kerámia felületén réteget képzünk és ezt a réteget oly körülmények között izzítjuk be, (pl. nedves hidrogén, vagy kevés oxigént tartalmazó védőgáz) melyek között a reaktív fém egyrésze a kerámia anyagával reakcióba lép pl. oxidáció után szilikáttá alakul).és az így keletkezett olvadt anyag a magas olvadáspontú fémet jól nedvesíthető üvegszerű anyaggá alakítja, a reaktív fém feleslege viszont a magas olvadáspontú fémmel ötvöződve a fémrétegben egy, a fémtől a kerámiáig terjedő fokozatosan változó átmeneti réteget képez, mely biztosítja a fémréteg és a kerámia közötti kapcsolatot. -Mindkét fajta eljárásra vonatkozóan számos példát találhatunk W, H. Kohl „Ceramics and 163968