163898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lineáris monolefinek előállítására N-parafinok katalitikus dehidrogénezése útján
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VI. 22. (LE-617) Német Demokratikus Köztársaság-béli elsőbbsége: 1970. VI. 22. (WP C 07c/148 336) Közzététel napja: 1973. VI. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163898 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 5/00 Feltalálók: Dr. Welker Jürgen okleveles vegyész, Leuna, dr. Hey Gottfried okleveles vegyész, Bad Dürrenberg, dr. Blume Hermann okleveles vegyész, Leuna, Becker Kurt okleveles vegyészmérnök, Bad Dürrenberg, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Leuna-Werke „Walter Ulbricht cég, Leuna, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás lineáris monoolefinek előállítására n-paraffinok katalitikus dehidrogénezése útján 1 A találmány tárgya eljárás 8-18 szénatomot tartalmazó lineáris monoolefinek előállítására azonos szénatomszámú n-paraffinekből katalitikus dehidrogénezés útján szilárd katalizátorok felhasználásával. Az eljárás különösen alkalmas a 8—18 5 szénatomszámú n-paraffin frekcióknál történő felhasználásra, amelyek korszerű elválasztási módszerekkel pl. karbamidos addukt-képzéssel vagy molekula szűrős-eljárással nyerhetők. A 10-18 szénatomot tartalmazó lineáris mono- 10 olefinek, mint szerves közbenső termékek jelentősége, különösen biológiailag könnyen lebontható mosószerek előállításánál állandóan fokozódik. Ezek a lineáris monoolefinek többek között alkilező reagensként használhatók fel benzol és fenol 15 esetében, valamint nyersanyagként lineáris alkoholok előállításánál, mig a 8-10 szénatomos, rövidszénláncú típusok, mint előtermékek, specifikusan lágyítószerek előállításánál jelentősek. A megadott szénatomszámú monoolefmeket jelenleg főtömegé- 20 ben klórparaffinek viasz-krakkolásával, vagy dehidroklórozásával állítják elő. Csak a legutolsó időkben váltak ismeretessé eljárások egyenes szénláncú monoolefinek előállítására normál paraffinek közvetlen dehidrogénezése útján. 25 A szelektív n-paraffín-dehidrogénezés problémája abban áll, hogy igen jó monoolefin-szelektivitást kell elérni egyidejűleg magas paraffin konverziós fok mellett. A dehidrogénezési eljárásnál egy viszonylag lomha reakcióképességű anyagból (pa- 30 raffin) egy sokkal reakcióképesebb anyag (dehidrogénezett termék) képződik. Emiatt a következőkben felsorolt zavaró mellékreakciókat kell irányított műveletekkel korlátozni és a lehetőség szerint kiküszöbölni: A primeren képződött monoolefinek és a kiindulási termék átalakulási reakcióit (mint pl. a szénlánc krakkolódását és a szénlánc izomerizálódása izo-paraffinekké). A legkülönbözőbb lánchosszuságú ciklusos és lineáris paraffinek katalitikus dehidrogénezése régóta ismeretessé vált. Erre a célra a legkülönbözőbb típusú számos katalizátor-féleséget javasolnak. Oxidos jellegű katalizátorok hordozóanyaggal vagy anélkül kerülnek felhasználásra, pl. a titán, réz, molibdén, króm és mangán oxidj -, A12 0 3 vagy ZnO hordozóanyagon, mimellett hígítószerként inert gázokkal, mint argonnal vagy nitrogénnel végzik a dehidrogénezést a 3 293 318 számú USA szabadalom szerint. Az ilyen típusú katalizátorok dehidrogénező teljesítménye mindenképpen viszonylag csekély és főként a monoolefinképzés szelektivitása teljes mértékben nem megfelelő. Az ilyen dehidrogénező eljárásoknál hidrogén hozzáadása nélkül, tehát alacsony hidrogén parciális nyomásnál, ismeretes módon mindenkor a katalizátor viszonylag gyors, reverzibilis dezaktiválódása állapítható meg, amely jelenség a szénhidrogének-163898
