163839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémkohászati technológiák optimálására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja 1970. IX. 22. (CE-781) Közzététel napja 1973. VI. 28. Megjelent.1975. IV.2. 163839 Nemzetközi osztályozás: G Ot n 1/00, G 01 n 3/00, G 01 n 25/00 Feltaláló Tejfalussy András villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Csepeli Fémmű, Budapest Eljárás és berendezés fémkohászati technológiák optimálására i A találmány tárgya eljárás fémkohászati technológiák optimálására. A találmány tárgya továbbá berendezés az eljárás foganatosítására. Ismeretes, hogy a legtöbb anyag és alkatrész optimális tulajdonságai általában előállítási technológiájának szigorúan meghatározott paramétereihez tartoznak. E paramétereket a kohászati gyakorlatban nagyszámú, azonos kiindulási állapotú mintán különböző időtartamokon át különböző hőmérsékletű, homogénnek tekinthető hó'mérsékleteloszlású kemencékben végzett számos hőkezelési, illetve hőkezeléssel kombinált homogén alakítási kísérlet segítségével szokás meghatározni. £ kísérletek lefolytatása után a nagyszámú mintát megvizsgálják a szokásos anyagvizsgálati módszerek, pl. keménységmérés, metallográfiai vizsgálat, röntgen-textúra meghatározás, különféle villamos és mágneses mérések stb. segítségével, és így kiválasztják a vizsgálat alapját képező legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező mintákat. Ezután a kísérlet jegyzőkönyvei alapján megállapítják a legkedvezőbb tulajdonságokkai rendelkező mintákhoz tartozó hőkezelési és alakítási paramétereket. Ha a minták között van olyan, amelyik a kívánt tulajdonságokkal rendelkezik, az eljárás befejezettnek tekinthető; nem kielégítő eredmény esetén a kísérletet lezárják, vagy további technológiai paraméter-kombinációk alkalmazása mellett folytatják. Ez az ismert módszer jellegéből kifolyólag korszerűtlen és messze elmarad a kor jelenlegi műszaki színvonalától. A kísérletek ugyanis hosszú időt, továbbá nagymennyiségű kísérleti anyagot, energiát és kemence-kapacitást stb. igényelnek. A kitűzött cél nem közelíthető meg egyenes úton, és a paraméterek nagyszámú lehetséges kombinációja következtében a keresett optimum nem deríthető fel biztonságosan. Egyes esetekben lehetőség van az optimális kombinációk meghatározására korszerű fizikai mérések (pl. ellenállás-, dilatáció-, termofeszüitség-, termogravimetriás mérések stb.) segítségével. Bár ezek a mérések korszerűek, alkalmazásukkal 163839 10 1b 20 30 35 csak egyes kérdések tisztázhatók, és többnyire csak a hagyományos módszerek eredményeive! egybevetve, bonyolult összefüggések felhasználásával értékelhetők helyesen. A találmány célja olyan egyszerű eljárás és berendezés biztosítása, amely lehetővé teszi fémkohászati eljárások optimálását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél elérhető olyan módon, hogy abban az anyagban, amelyre a technológiát alkalmazni kívánjuk, vagy az anyaggal kölcsönhatásban álló közegben legfeljebb három irányban és ennek megfelelően legfeljebb három technológiai paraméter vonatkozásában állandó vagy változó gradiens« inhoniogenitás(oka)t hozunk létre, és az optimálni kívánt technológiával előállítani kívánt anyagtu!ajdonságo(ka)t a létrehozott inhomogenitás(ok) függvényében vizsgáljuk. A találmány további alapja az a felismerés, hogy az inhomogenitások mértékének azonos irányú egyszeri vagy többszöri csökkentésével a technológiai paraméterek optimuma jobban megközelíthető. .technológiai paraméter" kifejezésen állandó vagy változó technológiai adatot értünk. A találmány szerinti eljárás minden olyan kohászati technológia esetén alkalmazható, ahol a vizsgált anyagban, amelyre az optimálandó technológiát alkalmazni kívánjuk, legfeljebb három techno-25 lógiai paraméter egymástól eltérő irányítású változója (gradiense) hozható létre. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy az optimálni kívánt technológiát egyszerű, gyors és egzakt módon, minimális kísérleti anyag és energia felhasználásával határozhassuk meg. A találmány eljárás fémkohászati eljárások optimálására, amely abban áll, hogy egy olyan anyagból vett mintában, amelyre az optimálandó technológiát alkalmazni kívánjuk, illetőleg a mintával kölcsönhatásban álló közegben egyidejűleg vagy egymást követően legfeljebb három irányban és