163830. lajstromszámú szabadalom • Ditiokarbamát alapú gombaölőszer készítmények

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. II. 01. (BA-2698) Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1971. II. 02. (P 21 04 683 3) Közzététel napja: 1973. V. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163830 Nemzetközi osztályozás: A 01 n 9/02 Feltalálók: Dr. SYNNATSCHKE Gotthard vegyész, Dr. GUECKEL Walter vegyész, Ludwigshafen, am Rhein, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Badische Anilin- und Soda-Fabrik Aktiengessellschaft cég, Ludwigshafen am Rhein, Német Szövetségi Köztársaság Ditiokarbamát alapú gombaölőszer-készítmények 1 A találmány hatóanyagként ditiokarbamátokat tar­talmazó fokozott stabilitású gombaölőszerekre vonat­kozik. Ismeretes, hogy ditiokarbamátokat, például együtt lecsapott 1,2-propilén-bisz-ditiokarbaminsavas cinket 5 és N,N',-polil,2-propilén-bisz-(tiokarbamoil)-diszulfi­dot gombaölőszerként alkalmaznak. Ezek a ditiokar­bamátok azonban, különösen magasabb hőmérsékle­ten, fokozatosan elbomlanak. Azt találtuk, hogy a ditiokarbamát alapú gomba- 10 ölőszer-keverékek bomlása lassúbb, ha azok egy 3,3 és 6,8 közötti pK-értékű szilárd, finoman elosztott hordozót tartalmaznak. A következő kísérletekben hatóanyagként az 1,2-propilén-bisz-ditiokarbaminsavas cink ammóniakomp- 15 lexének és a N,N'-poli-l,2-propilén-bisz-(tiokarbamo­il)-diszulfidnak az együtt lecsapott keverékét használ­tuk. Ditiokarbamáton ebben az esetben egy ditiokarba­minsav, például monometil-ditiokarbaminsav, dime- 20 til-ditiokarbaminsav, monoetil-ditiokarbaminsav, eti­lén-bisz-ditiokarbaminsav, 1,2-propilén-bisz-ditiokar­baminsav, 1,3-propilén-bisz-ditiokarbaninsav fémsó­ját, például nátrium-, kálium-, réz-, mangán- vagy cinksóját vagy ammóniumsóját, vagy ezeknek a sók- 25 nak tiurándiszulfidokkal, például N,N'-poli-l,2-propi­lén-bisz-(tiokarbamoil)-diszulfidokkal, például N,N'­poli-1,2-pripilén- bisz-(tiokarbamoil)-diszulfiddal al­kotott kevert csapadékát értjük. Ezek a sók eredeti alakjukban vagy komplexként, például ammónia- 30 163830 komplexként lehetnek. Előállítottunk olyan keverékeket, amelyek a ható­anyagot és különféle pK-értékű hordozókat 50—50 s% arányú keverékként tartalmazzák, és ezeket szoba­hőmérsékleten 30, 40 és 50 C°-on tároltuk. Időkö­zönként meghatároztuk a keverékek lehasítható szén­diszulfid tartalmát, és a bomlási görbékből megállapí­tottuk az egyes hőmérsékletekre a t80 - és t ?0 -értéket (t80 = az időtartam hetekben számítva, ameddig az eredeti hatóanyagtartalom 80%-a megmarad, t50 = a bomlási félidő hetekben). A következő táblázat tartal­mazza ezeknek a kísérleteknek az eredményét. A táblázatba felvettük a kísérletekhez használt keveret­len technikai hatóanyag stabilitását is. A hatóanyagot a táblázatban pK-értékeik szerint rendeztük. Az eredményekből kitűnik, hogy csak 3,3 és 6,8 közötti pK-értékű szilárd hordozók stabilizálják a hatóanyagot, más hordozókkal a bomlás meggyorsul. Hordozó nélkül magában a hatóanyag a gyakorlatban nem alkalmazható, mert a gomba pusztítására szüksé­ges csekély mennyiség nem oszlatható el egyenlete­sen. Ezért a hatóanyagot alkalmazás előtt hordozó hozzáadásával fel kell hígítani. A pK-érték szilárd felületek aciditásának, illetve protonokat leadó képességénekmértéke. [L.P. Ham­mett és A. J. Deyrup: J. Ak. Chem. Soc, 54, 2721 (1932), H. Am. Chem. Soc. 56, 827 (1934), Chem. Rev. 16, 67 (1035)]. A pk érték a hordozó izooktán­nal készült sűrű szuszpenziójának különféle olyan szinezékbázisok oldataival való megtupfolásával álla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom