163822. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet, különösen gépjármű-dobfékek működtető mechanizmusához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. III. 08. (AU-240) Közzététel napja: 1973. VI. 28. Megjelent: 1975. II. 28. Nemzetközi osztályozás: F 16 d 65/62. Feltaláló: SZÉKELY László gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: AUTÓIPARI KUTATÓ INTÉZET, Budapest Állítószerkezet, különösen gépjármű-dobfékek működtető mechanizmusához 1 A találmány személyesen működtetett vagy automatikusan működő állítószerkezet, mellyel két, egymáshoz képest menesztő illetve menesztett kényszerkapcsolatban álló gépalkatrésznek, például egy karnak egy tengelyre történő felékelését egy, az üzemviszo- 5 nyok által szükségelt és határolt szögtartományon belül, egyirányban, fokozatmentesen változtatni lehet, és ezért különösen alkalmas gépjárművek fékszerkezetében a fékkopást utánállító szerkezetként való alkalmazásra. 10 Gépjármű dobfélék működtető mechanizmusában jelenleg is használnak olyan szerkezeteket, melyekkel a fékkarnak a fékkulcstengelyre történő felékelését fokozatmentesen változtatni lehet. A fékkarra a működtető erőt kifejtő berendezés — többnyire lég- 15 nyomással terhelt dugattyú vagy membrán — korlátozott lökete ugyanis kisebb annál, mint amekkorát a fékkar csatlakozó vége ír le a fékkulcstengely elfordulásának két határhelyzete között, melyek egyike.a teljesen ép, másika pedig a teljesen elhasználódott 20 fékbetéthez tartozó karállás. Ismert megoldás, hogy a fékkulcstengelyre felékelnek egy rövid menesztőkart, a végébe becsavart hosszú állítócsavarral. A menesztés síkjában elhelyezett állítócsavar egy másik, meghatározott hosszúságú 25 és a működtető erőforrással kapcsolatban álló kar szárához támaszkodik. Ez utóbbi kar szabadon elfordíthatóan van ágyazva a fékkulcstengelyre, vagy a menesztőkar agyára. Az elékelés változtatása a csavar be- illetve kihajtásával történik. E szerkezet hátránya, 30 163822 hogy az állítócsavarral változtatható elékelés csak viszonylag kis szögtartományon belül lehetséges és ezen belül is a támasztócsavar egyre ferdébb állásúvá válik, ezért hajlításnak van kitéve. További hátránya, hogy a szerkezet több súlyos alkatrészből áll. A két, csak egyirányban menesztő kar miatt az erőforrás visszaállító rugója nem segít a fékkulcsot alaphelyzetébe visszafordítani, ezért külső rugó alkalmazása is általában szükségessé válik. Egy másik ismert megoldás az, amelynél a fékkar agyában egy csigakerék van elhelyezve elforgathatóan, és ezért a csigakereket ékelik fel a fékkulcstengelyre. Egy a fékkar mozgásának síkjában álló csiga tengelye veszi át a nyomatékot a fékkartól, és a kapcsolódási pontban kerületi erőként adja át a csigakeréknek, illetve a fékkulcstengelynek, minthogy kapcsolatuk önzáró. A csiga tengelyének egyik végét kivezetik a karból és ennélfogva a csiga forgatható, ezáltal a kar felékeltségi helyzete megváltoztatható. E szerkezetek hátránya, hogy a csiga és a csigakerék kapcsolódó fogai és a kapcsolódó felület — a szerkezet szokásos méreteit figyelembe véve - viszonylag kicsik, ez szilárdságukat és tartósságukat korlátozza, üzembiztosságuk rovására. A csigás szerkezetek kevésbé alkalmasak az állítás önműködővé tételére. Az automatizálás elvileg ugyanis azon alapszik, hogy egy, a fékdob aktív és geometriailag helyzetét nem változtató felületéhez képest változatlan helyzetű futómű-részhez viszonyít-