163739. lajstromszámú szabadalom • Víz- és hőálló bevonati anyagok fémből levő szerkezeti anyagok korróziójának meggátlására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971.1.12. (LA-759) Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1970.1.15. . száma: (W P 48 d /145030) Közzététel napja: 1973. V. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163739 Nemzetközi osztályozás: C 09 d 3/54 Feltalálók: Dr. GOTTFRIED Rudolf vegyészmérnök Cossebaude Dr. TASCHOW Hans - Joachim vegyészmérnök Halle (Saale) WINKLER Karl vegyészmérnök Halle (Saale) Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Institut für Lacke und Farben, Magdeburg Német Demokratikus Köztársaság Víz- és hőálló bevonati anyagok fémből levő szerkezeti anyagok korróziójának meggátlására A találmány tárgyát VÍZT és hőálló bevonati anyagok képezik fémből levőszerkezeti anyagok kor­róziójának meggátlására. Fenolgyantáknak, epoxigyantáknak, szilikongyan­táknak, poliuretángyantáknak, módositott butadién­polimereknek, poliésztergyantáknak, ezek keverék­polimerizátumainak, valamint hasonló müanyagkom­binációknak korrózióvédő bevonatokban való alkal­mazása ismert. Ezeket az anyagokat részben szin­lakkok formájában, részben pigmentálva 200 C° körüli hőmérsékleten égetik a bevonandó felületre. Az 1.264.462 számú Német Szövetségi Köztár­saság-beli közzétételi irat hőcserélők fémfelületei­nek bevonására például 2-5% szilikongyantát, 35 % mikrofinom csillámot, valamint 0,5% ismert szinezéket tartalmazó bevonati anyagokat javasol. Az ismert bevonati anyagok hiányossága abban van, hogy gyakori és nagymértékű hőmérséklet­yáltozással, valamint állandó gőzbehatással szem­ben kevéssé ellenállóak. A szerves bevonatok ugyan­is általában hólyagosodás és repedezés következté­ben hamar tönkremennek. A szinezékek és töltő­anyagok ugyan javitják a keménységet és a kopás­állóságot, de a rugalmasságot csökkentik, a poro­zitást megnövelik, ami közismerten repedezesre és korrodálásra való hajlamot eredményez. Korrózióvédő anyagként ismeretesek a zománcok is. Ezeket általában vizben diszpergált por formá­jában hordják fel és 1000 C° körüli hőmérsékleten égetik a bevonandó felületre. 10 15 25 30 Az ilyen védőréteggel való bevonás azonban igen költséges, és általában nem minden anyagnál való­sitható meg. Alkalmazhatósága azért is korlátozott, mert ütés- és lökésszerű igénybevételekre, vala­mint hőmérsékletingadozásokra igen érzékeny. A találmány célja fémből levő szerkezeti anya­gokon olyan, repedezesre és hólyagosodásra nem hajlamos bevonat kialakitása, amely állandó gőzbe­hatás és hőmérsékletingadozás mellett is tartós. A találmány feladata a célnak megfelelő bevo­nati anyagok létrehozása. A feladat találmány szerinti megoldásában szi­nezék(ek)ként és/vagy töltőanyag (ok)ként előnyö­sen Fe203-ot, FeßC^-ot, márványport, kvarcot, antimont és/vagy szilikátüveget alkalmazunk, amely(ek)nek részaránya 60 és 95 súlyszázalék, átlagos hőtágulási együtthatója a 0 és 100 C° kö­zötti hőmérséklettartományban 8.10"° és 12.10"° (C°)"l között, és szemcsenagysága 60 fim alatt 20 van. A lakktechnikai szempontból szokatlanul alacsony kötőanyagtartalom ellenére a találmány szerinti anyagokból készült bevonatok rendkivül korróziő­állóaknak bizonyultak. Ennek az a magyarázata, hogy a bevonatok hőtágulását a szinezékek, illet­ve töltőanyagok határozzák meg, amelyeknek hő­tágulási együtthatója a bevont anyagéhoz annyira közeleső, hogy a hőmérsékletváltozások a szövet­, szerkezetben nem idéznek elő fellazulást. 163739 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom