163648. lajstromszámú szabadalom • Kis antimon tartalmú ólomötvözet akkumulátor rácsok részére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1972. IX. 26. VA—1392 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971.X. 18. (P 21 51 733.9) Közzététel napja: 1973. IV. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163648 Nemzetközi osztályozás: C 22 c—11/00 H 01 m—35/02 'eltalálok: HJHAWAN Subash oki. mérnök, chönberg, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Várta Aktiengesellschaft, Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Kis antimon tartalmú ólomötvözet akkumulátor-rácsok részére 1 A találmány tárgya kis antimon tartalmú ólomitvözet akkumulátor-rácsok részére. Mint ismeretes, az ólomakkumulátor rácsait ilyan ólom-antimon ötvözetből készítik, amely 6— 1% antimont tartalmaz. Az antimon feladata az, 5 logy a ház részére túl puha és az akkumulátor rások megmunkálása szempontjából nem alkalmaztató tiszta ólom részére a szükséges szilárdságot és intőképességet biztosítsa. Ezekben az ötvözetekben z antimon-összetevő a rács előállításánál — tekin- 10 ettél az anyag drága voltara — a gyártási költsé;eket jelentősen megnöveli. További probléma az, LOgy megnövelt antimon-összetétel esetén az akkunulátor önkisülése is nagyobb lesz. Ugyancsak hátányos, hogy a nagyobb antimon-tartalom miatt 15 iő a gázképződés, valamint az antimon ionoknak z akkumulátor negatív elektródjához való vándorísa, ami az üzemelés során ennek az elektródnak z elszennyeződéséhez vezet. A fent említett okokból igyekeznek, hogy az 20 »lomakkumulátor rácsanyagának antimon-tartalnát — amennyire csak lehetséges — csökkentsék. Habár a szükséges szilárdságot egyszerű eszköökkel is el lehet érni, az akkumulátor rácsai csuán 1,5—3,5% antimon-tartalommal, a ridegség 25 övetkeztében jelentkező repedesi hajlam miatt nem yárthatók. Nyilvánvaló, hogy e jelenségeket durva endrites dermedések, és ezekkel együtt jelentkező ntési hibák (pl. lunkerek, mikroporozitás stb.) kozzák. 30 53648 Az antimon-összetevőnek lehetőség szerinti csökkentése érdekében történő kutatásokra vonatkozó egyik irodalmi forrás az USA 2 148 741. számú szabadalmi irat, amely antimont, ónt, és arzént vagy rezet vagy szelént tartalmazó ötvözetet javasol. Az olyan ötvözetben, amely pl. arzén és réz összetevőket tartalmaz igen jelentős repedesi és törési hajlam mutatkozik, míg szelén alkalmazása esetén a szükséges keménységet csak 6%-nál nagyobb antimon összetétel esetén lehet elérni. Az angol 622 512 sz. szabadalom szerinti megoldás azt javasolja, hogy a ólomakkumulátorok pozitív rácsát 1—5%, antimon és 0,05—0,5% szelén összetételű Pb-ötbözetből állítsák elő. A szelén öszszetevő hatására a rácsok lehűlésekor a repedesi hajlam jelentősen csökkenthető. Kitűnt, hogy kis antimon összetételű ötvözeteknél, ahol az antimon 1,0—3,5%-os arányban van jelen, habár a repedésképződés az öntéskor elkerülhető, a rácsok mégis túl puhák és így nem alkalmasak továbbfeldolgozásra kész akkumulátorlemezek előállítására. Ha ezeket a rácsokat a szükséges keménység elérése érdekében pótlólagos hőkezelésnek vetik alá, — pl. oldó izzítással és ezt követő hevertetéssel — csökken a viszkozitás, a rácsok törékenynyé válnak és a mechanikai igénybevétel során eltörnek. Az említett angol szabadalmi leírás szerinti ötvözetek túl puhák és hogy a szükséges keménység kialakuljon, ha hőkezelést végeznek, túl hosszú időre 1
