163647. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vízzel hígítható vizes poliuretán diszperzíók és eljárás azok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1971. IX. 21. Nagybritannia elsőbbsége: 1970. IX. 21. (44 785/70) Közzététel napja: 1973. IV. 28. Megjelent: 1975. V. 31. Uí—181 163647 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 22/04 C 08 g 53/18 Feltalálók: HANSSON Alphonse vegyészmérnök, Hennuyeres, Belgium Tulajdonos: UCB, S. A. cég, Saint-Gilles-lez-Bruxelles, Belgium Stabil vízzel hígítható vizes poliuretán diszperziók és eljárás azok előállítására l A találmány hőre lágyuló poliuretánok vízben diszpergált olaj-típusú vizes diszperzióira és e diszperziók előállítási eljárására vonatkozik. A találmány szerinti eljárással igen stabil diszperziók készíthetők, amelyek víz hozzáadásával könnyen hí- 5 gíthatók. A találmány továbbá a fenti eljárással előállítható vizes diszperziókra vonatkozik. A poliuretánok felhasználása, különösen pedig a különböző alapok impregnálására és bevonására szánt poliuretánok felhasználása az elmúlt évtized 10 során folyamatosan fejlődött. A legtöbb egyéb polimerhez hasonlóan a poliuretánok esetében is kialakult az igény a különböző formában elkészített termékek iránt, így a szilárd termékek és szerves oldatok mellett igény van a vi- 15 zes diszperzió formában elkészített poliuretánok iránt. Ez a teljes terméksor lehetővé teszi, hogy az alkalmazástól a felhasználónál eleve meglevő feldolgozó gépekig és alkalmazási feltételekig terjedő problé- 20 mákat a tárgy és a kezelendő felület szempontjából megoldják. A termék elkészítése három formában — szilárd alakban, oldat és vizes diszperzió formájáoan — lehetővé teszi, hogy a poliuretánokat egy mívelet segítségével könnyebben kombinálják egyéb 25 polimerekkel vagy vegyi termékekkel. A vizes poliuretán-diszperziók előállítását szános közlemény ismerteti. A 2 968 575., 3 148 173. és 3 294 724. lajstromzámú USA szabadalmi leírások szerint diizocianá- 30 163647 tok és poliolok reagáltatásával előállított, láncvégi izocianát-csoportokkal rendelkező előpolimert emulgeálószerek hozzáadásával és erős keveréssel vízben emulgeálnak. Az így előállított emulzióban a lánchosszabítás olyan lánchosszabbító- szer hozzáadásával érhető el, amelyik legalább két funkcionális csoporttal rendelkezik és vízben oldható. Lánchosszabbító- szerként előnyösen primer vagy szekunder diamint alkalmaznak, az izocianát-csoport ezekkel sokkal nagyobb sebességgel reagál, mint a vízzel. Ezek az eljárások számos hátránnyal rendelkeznek. A. J. Oil Colour Chemist Association folyóirat (53 (1960), 370) szerint: „A gyakorlatban ez az eljárás olyan kisviszkozitású poliuretán előpolimerekre korlátozódik, amelyek poliéter-komponensként polipropilén-glikolt tartalmaznak. Az eljárás másik hátránya az, hogy a szintézis csak diaminokkal végzett lánchosszabbításra korlátozódik, s ennek eredményeképpen a láncban karbamid-egységek ismétlődnek. Ezen túlmenően a tapasztalat szerint az eljárásokat nehéz reprodukálni, mivel a heterogén közegben végzett poliaddíciós reakciók menetét lényegileg a diffúzió szabja meg, s így az izocianát-amin és az izocianát-víz reakció kompetitívvé válik." Egy másik eljárás lényege az, hogy a poliuretánszerkezetbe hidrofil vagy sóképző csoportokat építenek be, s így az előállított poliuretán vízben szolubilizálható lesz vagy önmagában emulziót képez, 1
