163584. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai információ tárolására alkalmas anyag kialakítására, ezen anyagban információ tárolására, valamint az anyagban tárolt információ esetleges törlésére és az anyag újraérzékenyítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1971. VII. 28. (MA—2254) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163584 Nemzetközi osztályozás: G 03 c 1/00 G 11 b 7/00 G 11 c 13/04 Feltalálók: Dr. VOSZKA Rudolf egyetemi docens 50%, TŐKÉS Szabolcs tudományos m.társ. 20%, KOLIN Péter tudományos sm.társ 20%, RAKSÁNYI Kund tudományos mtárs 10% Budapest Tulajdonos: MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Budapest Eljárás optikai információ tárolására alkalmas anyag kialakítására, ezen anyagban információ tárolására, valamint az anyagban tárolt információ esetleges törlésére és az anyag újraérzékenyítésére 1 A találmány tárgya: Eljárás információ tárolására alkalmas anyag kialakítására, ezen anyagban információ tárolására, valamint az anyagban tárolt információ törlésére és az anyag újraérzékenyítésére. Az optikai információ tárolására alkalmas anya- 5 gok egy csoportjának kialakulását a fényképezés feltalálásához és fejlődéséhez kapcsolhatjuk. Ezeket nevezzük hagyományos fényérzékeny anyagoknak. A hagyományos fényérzékeny anyagokkal az információtárolás két- vagy háromlépéses eljárás. 10 Az első lépés az exponálás, amelynek során gyakorlatilag az összes hagyományos fényérzékeny anyagban az emulzióban diszpergált ezüsthaloidból a megvilágító fény intenzitásával arányos mennyiségű ezüst válik ki. A második lépés a kikészítés. Ez 15 egy „nedves" folyamat, amely egyrészt az ezüst további kiválását segíti elő', másrészt a kialakult abszorpció-modulált képet fixálja. Az így kialakult kép általában negatív (ahová több fény esett, ott nagyobb az abszorpció). Ezt a két lépést követi 20 szükség szerint a harmadik, a másolás, amelynek során pozitív képet nyerünk, amit inkább reflektált fényben szemlélünk. Anélkül, hogy más optikai információ tárolására alkalmas anyagokkal összehasonlítanánk a fény- 25 érzékeny emulziót, feltűnik néhány hátrányos tulajdonsága. 1) A kész képet aránylag hosszadalmas, a körülmények (hőmérséklet, hívó- és fixírösszetétel stb.) pontos ellenőrzését igénylő' eljárással nyerjük. 30 2) Az eljárás nem „száraz". 3) Az elérhető felbontást az ezüsthaloid szemcsék elérhető legkisebb (mikron körüli) mérete limitálja. 4) A hagyományos fényérzékeny anyag csak egyszer alkalmas optikai információ rögzítésére. A fizika és általában a tudományok fejlődése során kialakult az igény olyan optikai információrögzítő anyagok iránt, amelyek a fenti hátrányokkal nem rendelkeznek. Hogy ezt az igény kielégíthessék, a legkülönbözőbb anyagokkal és eljárásokkal próbálkoztak (így pl. termoplasztikus anyagok, folyadék-kristályok, fotokróm üvegek), de ezek különböző szempontokból nem bizonyultak optimális információtároló anyagoknak. A legígéretesebb eredményeket a szilárdtestekben való optikai információrögzítés hozta. A szilárdtestek egy részét optikai információ rögzítésére az teszi alkalmassá, hogy bizonyos kezeléssel elszíneződik, s az így kezelt szilárdtest fény hatására a fény intenzitásával arányosan megváltoztatja, vagy elveszti színét. Ezek a jelenségek a szilárdtestek közül is az alkálihalogén kristályok esetében jelentkeztek a legfrappánsabban. Találmányunk szempontjából nem érdektelen az, hogy milyen mechanizmus hozza létre a fenti jelenséget és hogyan használják ki ezt a mechanizmust optikai információ tárolására. Ha az alkálihalogéneket ionizáló sugárzásnak tesszük ki, vagy elektrolitikusan kezeljük, akkor 163584 1