163518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórcián előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 163518 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1971. VI. 04. (DE—757) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. VI. 06. (P 20 27 957.6—41) Közzététel napja: 1973. IV. 28. Megjelent: 1975. X. 31. Nemzetközi osztályozás: C 01 b 7/00 C 01 c 3/00 Feltalálók: Heilos Johannes vegyésztechnikus, Seligenstadt, Dr. Heimberger Werner vegyész, Hanau (Main), Dr. Lüssling Theodor vegyész, Grossauheim, Dr. Weigert Wolfgang vegyész, Offenbach (Main), Német Szövetségi Köztársaság. Tulajdonos: DEUTSCHE GOLD- UND SILBER-SCHEIDEANSTALT, VORMALS ROESSLER, Frankfurt (Main), Német Szövetségi Köztársaság. Eljárás klórcián előállítására í Amint ismeretes klórciánt ciánhidrogénből, klórból lehet előállítani. A reakció az alábbi reakcióegyenlet szerint 5 HCN +C1 2ÄC1CN +HC1 akár gazfázisban [Chem. Abstr. 15 (1921) 2593, akár vizes oldatban (1 588 731 számú USA és 827 358 számú német szabadalmi leírások) végbemehet. Az ekvimole- 10 kuláris mennyiségben keletkező klórhidrogént különböző módón választják el a klórciántól. így például vizes fázisban történő előállításnál a klórhidrogén elválasztása vizes sósavként viszonylag egyszerű, mivel a klórcián gáz alakjában kidesztillálható belőle. Hasonló módon megy 15 végbe az elválasztás, gázfázisban történő reakciónál is, amelyet vizes mosás követ. A keletkező vizes klórhidrogén-oldat koncentrációja azonban mindkét esetben legfeljebb 10 súly%-ot érhet el és folyamatosan el kell távolítani a reakcióelegyből a 20 klórciángáz elszappanosodásának elkerülése végett. Az elválasztás egy másik módját képezi a klórcián szelektív kioldása a gázfázisban történő előállításnál keletkező gázelegyből. Itt először a klórhidrogénnek az oldatból való eltávolítása meg végbe és ezt követi a 25 klórcián magasabb hőmérsékleten való deszorpciója. Még ha az utoljára említett módszer, amelynél gázalakú klófhidrogént kapnak, amely azután tovább feldolgozható, gazdaságosabb is, mint egyéb módszerek, a klórciánnak az említett körülmények között történő 30 trimerizálódása miatt azonban itt is jelentős zavarok állhatnak elő. Eltekintve a képződött, a klórhidrogén leválasztásáhozszükséges ráfordításoktól az említett melléktermék képződése miatt a reakciópartnerek egy része eddig mindig veszendőbe ment. Azt találtuk, hogy a reakciót klór és ciánhidrogén között úgy vezethetjük, hogy gyakorlatilag mennyiségileg klórcián képződik, ha a klór in situ hat a ciánhidrogénre, éspedig klórhidrogénnek vagy vizes sósavnak ciánhidrogénnel és hidrogénperoxiddal kuprisó, úgymint kupriklorid, adott esetben kiegészítésképpen ferrisó, úgymint ferriklorid jelenlétében történő reakciója útján. Ennél az eljárásnál nem keletkezik klórhidrogén, melléktermékként, hanem megfordítva a meglevő klórhidrogént, illetve a meglevő sósavat mennyiségileg klórciánná alakítjuk át. Vizes sósavoldatokként 3 súly%-tól egészen a konstans forrásponttal rendelkező savak töménységének megfelelő koncentrációk jönnek tekintetbe. Nagyon alkalmas a 10 súly%-os sósav is, továbbá a vastartalmú hulladéksavak. Ciánhidrogénként mind a gázalakú mind a folyékony formájú, adott esetben a ciánhidrogén vizes oldatai, így az akrilnitril-előállításnál keletkező úgynevezett hulladéksav, jönnek számításba. A hidrogénperoxidot 10—70 súly%-os vizes oldatként, előnyösen 35 súly%-os oldatként használhatjuk fel. Klórhidrogént, ciánhidrogént és hidrogénperoxidot egyenértékű mennyiségekben alkalmazzuk. 163518 1
