163429. lajstromszámú szabadalom • Gördőlő membrános légrúgó
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 1968. IX. 14. (OA—390) Közzététel napja: 1973. III. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163429 Nemzetközi osztályozás: F 16 f 9/04 Feltalálók: Vad László oki. vegyészmérnök, 60%, Farkas Ottó oki. gépészmérnök, 20%, Hajós László oki. gépészmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: Országos Gumiipari Vállalat, Budapest Gördülő membrános légrugó A találmány tárgya gördülő membrános légrugó. Ismeretes a gépjárművek szabadmozgásának szabályozására szolgáló rugószerkezetként levegő felhasználásával üzemelő gyűrűs vagy gördülő membrános légrugók 5 alkalmazása. E légrugók célja a gépjármű felépítmény szabad mozgásának biztosítása, azaz az út- és terhelési viszonyoktól függetlenül a szállító, illetve rakodófelület lehetőség szerint állandó szinten tartása, továbbá különösen személyszállítás esetén a legkedvezőbb lengés- 10 szám beállítása. Ismeretes az is, hogy a korábbi gépjárműkonstrukciók hátránya volt, a szállító felület szintjének változása a mindenkori terhelés függvényében, azaz üres vagy kevésbé terhelt gépjárművek esetén a magas, vagy túl- 15 terhelés esetén az alacsony padlószint. Míg előbbi esetben a fel- és leszállás okozott nehézséget, addig az utóbbi esethez tartozó körülmények utazás közben jelentettek kellemetlen hatást, azáltal, hogy már kisebb útegyenetlenségek is erős felütközést, a jármű rázkódását 20 vonták maguk után. A gépjárművekkel szemben támasztott követelmény az utazás szempontjából kedvező lengésszám elérése, mégpedig minden terhelési állapotban és az előforduló útviszonyok (egyenetlenségek, hibás útszakaszok, ka- 25 nyárok) mellett is. Gépjármű-szerkesztési szempontból közismert az a követelmény, hogy a lengésszám közel állandó és legkedvezőbben a nyugodt járású ember lépéseinek megfelelő 60—70/perc lengésszámának feleljen meg. Minthogy a lengésszám számos külső és belső 30 erő összetevődéséből adódik, a jármű rugózásának olyannak kell lennie, hogy ezen követelményeket szélső határok között is ki tudja elégíteni. E célra szolgálnak és egyre inkább elterjednek az említett gyűrűs vagy gördülő membrános légrugók, amelyek az alkalmazott levegőpárna következtében lágy rugózást biztosítanak és ezáltal a kitűzött cél megközelítésére leginkább alkalmasak. A gyűrűs légrugók üzemeltetéséhez külön, a légtérrel állandóan összekötött pótlég-tartály szükséges, ámi értelemszerűen növeli a gépjármű önsúlyát. E hátrányt kiküszöbölik a gördülő membrános légrugók, amelyeknél a szinttartás szeleppel vezérelve a kompresszorból táplált légtartállyal történik. Gördülő membrános légrugók számos kivitelben ismeretesek. Ezek egyik főbb csoportját azok a légrugók képezik, melyeknek a membrán legördülésére szolgáló és a futóműhöz rögzített dugattyúja, a membránt lezáró fedőlapja és a fedőlap fémes felütközését gátló tömör rugalmas eleme van és a membránt határoló palásttal is el vannak látva. Másik főcsoportnál a membrán felépítéséül szolgáló kordszálak olyan elrendezésűek, hogy az átmérőt palást alkalmazása nélkül is tartják. A dugattyú maga hengeres, vagy valamilyen szabályos, például kúpos vagy hordó alakú, vagy szabálytalan forgástest lehet. Közös jellemzője az ismert légrugóknak továbbá a csőalak, nevezetesen, hogy a membrán henger alakú, azaz tengely irányú mérete nagyobb az átmérőjénél. Ilyen légrugókat ismertetnek például az 1 065 668 és 1 107 030 sz. német szabadalmak. 163429 1
