163403. lajstromszámú szabadalom • Mérőelektród elektokémiai vizsgálatokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1971. VII. 22. (GA—1055) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. VII. 22. (WP 42 1/149 001) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. IV. 30. 163403 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 27/36 Feltalálók: Schubert Christian, fizikus, Göda, Richter Peter, mérnök, Pirna, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Kombinat VEB Galvanische Elemente cég, Zwickau, Német Demokratikus Köztársaság Mérőelektród elektrokémiai vizsgálatokhoz í A találmány tárgya mérőelektród elektrokémiai vizsgálatokhoz, különösen elektrolitokban levő anyagok koncentrációjának meghatározására. Tüzelőanyagok hidrazinkoncentrációjának kronopotenciometrikus meghatározására alkalmas mikro- 5 elektródok konstruktív kialakításáról és eredményes alkalmazásáról tudósító irodalmi hely nem ismeretes. Csupán Evans mutat rá a kronopotenciometrikus módszer elvi alkalmazhatóságára, anélkül azonban, hogy műszaki megoldást adna. 10 Kronopotenciometriai alkalmazási kísérleteknél kezdetben higanycseppet használtak, ez azonban kényelmetlennek és alkalmatlannak bizonyult, emiatt kezdték a szilárd elektródokat, leginkább nemesfém elektró- 15 dókat alkalmazni. [M. Paunovic: Chromopotentiometry. Journal of Electroanalytical and Interfacial Electrochemistry. Vol. 14 (1967); 447 old.]. Szilárd elektródoknál azonban az anódos áramot a kemiszorpciós oxigénréteg nagymértékben befolyásolja [H. B. Her- 20 mann, A. J. Bard: CyclicChronopotentiometry. Jotirnal of Analytical Chemistry. Vol. 36 (1964),Nr. 6.1941 old.; W. Schultze: Untersuchungen über die Kinetik der elektrochemischen Bildung und Reduktion von Platinoxidschichten. Dissertation Freie Universität, Berlin, 25 1966.]. Titánnak alkáli oldatokban való viselkedéséről ismertet kísérleti eredményeket J. Sanghi, S. Visvanathan: Electrochemical Behaviour of Titan in alkaline Solutions. Electrochimica Acta Vol. 7.(1962) az 567. oldalon. 30 Alkalikus elektrolitokban lefolyó hidrazin oxidációval még számos irodalmi hely foglalkozik, így R. Furumi, T. Iwaki, M. Fukuda: The Electrode Reactions of Hydrazine in an Alkaline Electrolyte. Denki Kagaku 36 (1968) No. 6. 448—451 o., és T. Salathe: Military Hydrazine-Air Fuel Cell Powers Supplies, Proceeding of 21th Annual Power Sources Conference, May 1967, USA. Ismeretes, hogy például oxidálható vagy redukálható anyagok elektrolitoldatokban minőségileg és mennyiségileg vizsgálhatók a polarográfiai vagy kronopotenciometriai vagy más eljárással. Az ehhez szükséges mérőelektródoknak a mérési módnak megfelelő speciális feltételeket kell kielégíteniök az eredmények reprodukálhatósága érdekében. Különösen rögzített mérőelektródok stabilitása nem kielégítő. A leginkább alkalmazott nemesfém-elektródok gyakran csak néhány mérésre alkalmasak és minden további mérés előtt mechanikus, vegyi vagy elektrokémiai úton tisztítani kell őket. Gyakran ajánlják az oxigénképződéssel járó elektrokémiai aktiválást. Ennek hátránya azonban, hogy — különösen szigetelőanyagba ágyazott — mikroelektródok hatásos elektródfelülete a szigetelőanyag oxidációs elhasználódása miatt az oxigénképződés hatására gyorsan változik és az elektród hamar alkalmatlanná válik ismételt mérésekre. Kitűnő vegyi ellenállóképességű szigetelőanyagok, mint a teflon és más szerves műanyagok sem válnak be oxigénes aktiválásnál, mert ezek hidrofób tulajdonsága 163403 1