163381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-izokinolindionok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. IX. 1. (BA—2639) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. IX. 3. (P 20 43 649.1) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163381 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 35/18 C 07 d 49/36 A 01 n 9/00 Feltalálók: Regel Erik vegyészmérnök, Wuppertal-Cronenberg, Dr. Eue Ludwig biológus, Köln, Dr. Büchel Kari Heinz vegyész, Wuppertal-Elberfeld, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Bayer, AG. cég, Leverkusen, Német Siövetségi Köztársaság Eljárás imidazo-izokinolindionok előállítására í A találmány részben ismert imidazoizokinolindionok új előállítási eljárására vonatkozik, amely vegyületek herbicidekként alkalmazhatók. Ismeretes, hogy az acil-imidazolok néhány esetben előállíthatók oly módon, hogy az acil-imidazol karbo­nilcsoportját a megfelelő metilén-vegyület oxidálásával hozzák létre. így például a 2-benzoilimidazolt a 2--benzilimidazol krómsavval végzett oxidációjával állít­ják elő [Chem. Ber. 66, 1900 (1933)]. Hasonlóképpen kapják a 2-benzimidazo-(l,2-b)-izokinolin-5,12-diont a benzimidazo-(l,2-b)-izokinolin-5-(12H)-on oxidációjá­val [J. Org. Chem. 31, 1498 (1966)]. Az acil-imidazolok általában nagyon nehezen hozzá­férhető vegyületek, minthogy a fenti oxidációhoz szük­séges kiindulási anyagok legfeljebb csak kivételes ese­tekben állnak rendelkezésre. Eddig nem sikerült az imidazolokat a Friedel-Craft's-reakció körülményei kö­zött C-acil-származékokká átalakítani (K. Hofmann, „Imidazole and its Derivatives", The' Chemistry of Heterozyclic Compounds, Interscience Publ., Inc., New York, 1953). Ha az imidazolokat megpróbáljuk a szokásos acilező­szerekkel acilezni, először csak a nitrogénatomon levő hidrogénatom cserélődik ki acilgyökre. További acilező­szer mennyiség hatására áttekinthetetlen reakciókban különböző melléktermékek keletkeznek. Azt találtuk, hogy jó kitermeléssel kapjuk a részben ismert I általános képletű imidazoizokinolindionokat, ahol R1 jelentése hidrogénatom, alkilgyök, halogén­atom, nitrocsoport, alkoxicsoport, fenilcsoport vagy trifluormetücsoport és R2 és R 3 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy 5 fenilgyököt jelent vagy a köztük levő az imid­azolgyűrűhöz tartozó két szénatommal együtt benzolgyűrűt képez, amely adott esetben halo­génatommal, nitfocsoportokkal vagy trifluor­metilcsóporttal lehet helyettesítve, 10 ha II általános képlétű ftálsavhalogenideket — ahol R1 a fenti jelentésű és X jelentése halogériatom — III általános képletűimidazol-származékkal hozunk reakció­ba — ahol R2 és R5 a fenti jelentésű — valamely poláris oldószer és valamely bázis jelenlétében. 15 Kifejezetten meglepő, hogy a találmány szerinti él­járás esetén egyszerű úton és jó kitermeléssel kapunk imidazoizokinolindionokat és hogy az acilezés az imid­azol-gyűrűnek csak a 2-es helyzetében megy végbe és nem következik be a 4-és vagy 5-ös helyzetben. 20 A találmány szerinti eljárásban az imidazol-szárma­zékok és ftálsavhalogenidek reakciójával végrehajtott acilezés meglepő módon nagyon simán és gyakorlatilag melléktermékek képződése nélkül megy végbe, míg az imidazolok egyéb acilezőszerekkel végzett acilezésekor 25 számos melléktermék képződik, amelyek tovább reagál­nak, miután az imino-nitrogén aeileződött. 30 Ha kiindulási anyagokként irhidazolt és ftálsávdi­kloridot alkalmazunk, a reakció lejátszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. 163381 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom