163371. lajstromszámú szabadalom • Olajfűrdős légszűrő belsőégésű motorok, kompresszorok és egyéb légszívógépekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány 163371 fail Bejelentés napja: 1966. VIII. 6. (CE—542) Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1975. V. 31. Nemzetközi osztályozás: FO 2 sz 35/02 ^^^"'^•i Bejelentés napja: 1966. VIII. 6. (CE—542) Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1975. V. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1966. VIII. 6. (CE—542) Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1975. V. 31. Feltalálók: Nagy Imre gépészmérnök, 40%, Szigetszentmiklós Mérő Miklós gépészmérnök, 30%, László Ferenc technikus, 30%, Budapest Tulajdonos: Csepel Autógyár, Szigetszentmiklós Olajfürdős légszűrő belsőégésű motorok, kompresszorok és egyéb légszívógépekhez í A találmány egy, a központi szennyezett levegőt bebocsátó csőcsonkot körülvevő szűrőbetéttel, alul az olajtükörbe bemerülő levegőbontóval, és a levegőbontót felül lezáró olajleválasztó lemezzel ellátott olajfürdős levegőszűrőre vonatkozik. 5 A légszívógépekhez eddig alkalmazott, a levegő finomszűrésére használt olajfürdős légszűrők a belépő piszkos levegőt először a szűrő alján elhelyezett olajfürdőnek ütköztették, majd a már részben megtisztult levegőt keresztülvezették az olajozott szűrőbetéten 10 (a betét anyagaként többféle anyag ismeretes, pl. különböző rostos anyagok, drótszita, huzalszövet, műanyagszita stb.) A szűrési összhatásfok elsősorban a betét működésétől függött. Az olajban történő leválasztás nem volt kellő mértékű, mivel a levegő egy része köz- 15 vétlenül nem érintkezett az olajjal és főleg a finomszemcsék (5 [X alatti szemcseátmérő) nem kötődtek le az olajban. A finomszemcsék leválasztása a betétre maradt, ez azt eredményezte, hogy a szűrő ellenállása az üzemidő függvényében növekedett, a szűrő gyakor- 20 latilag használható volt addig, míg az ellenállás elérte az 500 v.o. mm-t, ekkor tisztítani kellett, mivel az ellenállás okozta veszteségek a motor túlzott mérvű teljesítményveszteségét eredményezték. A szűrőt emiatt gyakran tisztítani kellett (a porterhelés növekedésével 25 — mezőgazdasági üzem — szinte naponta) ez üzemidőkiesést jelentett. A fentebb említett szűrőkkel elérhető hatásfok 0,4 gr/m3 körüli porterhelésnél, kevert porral mérve 96—97% körül van. Ezen szűrési hatásfokot viszonylag nagymennyiségű betétanyaggal lehet elérni, 30 mely elég nagy (kb. 250—350 v.o. mm) tisztaszűrő alapellenállást eredményez. Ezen alapellenállást a fentebb ismertetett rendszerekkel csökkenteni nem lehet, mivel a megfelelő betétmagasságra szükség van, ez pedig állandó teljesítményveszteséget jelent (kb. 1—2%). A találmány az előbbieket felismerve célul tűzte ki, egy az eddigieknél jobb hatásfokkal működő, kisebb alapellenállású és nagyobb élettartamú (élettartam^ a tisztítások között eltelt időszak órában vagy km-ben kifejezve) olajfürdős légszűrő kialakítását. A találmány a kitűzött célt az eddigiekben alkalmazott olajfürdős légszűrőktől eltérően kialakított, a szívócső alján elhelyezett gyorsítóval, levegőbontóval és expandált lemezekből álló olajleválasztó lemezekkel éri el. A gyorsítónál alkalmazott csőszűkítő áttétele, a gyorsítónak az olajtükör feletti magassága, a levegőbontóban kialakuló sebességek összhangja, valamint a célszerűen kialakított olajleválasztó lemezek együttesen biztosítják a találmány szerinti légszűrő magasabb 98—99%-os hatásfokát, a csökkentett magasságú drótszivacs betét és az előbbi szerkezetek együttesen biztosítják az alacsony alapellenállást, valamint a csekély mérvű ellenállásnövekedést az üzemidő függvényében. A találmány szerinti olajfürdős légszűrő előnyei; összehasonlítva az eddigi megoldásokkal a következők: A por döntő részét az olajtálban gyűjti össze, innen könnyen eltávolítható, ami munkaidőmegtakarítást eredményez (nem kell leszerelni a szűrőt és kimosni), A szűrő ellenállása az üzemidő függvényében elha-163371 1