163322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos állatkábításra és villamos állatkábító készülék
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. X. 20. (OA—480) Kiállítási elsőbbsége: 1971. V. 21. (Budapesti Nemzetközi Vásár 7070/30/71) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163322 Nemzetközi osztályozás: A 22 b 3/06 X^fijlfi ú i U Feltalálók: Dr. Barabás Pál oki. gépészmérnök, folyamatszabályozási szakmérnök, 50% Hegedűs István műszerész, 25% Erdélyi József üzemmérnök, 10% Balogh János villanyszerelő, 15%, Budapest Tulajdonos: Országos Húsipari Kutatóintézet, Budapest Eljárás yillamos állatkábításra és yillamos állatkábító készülék í A találmány tárgya eljárás villamos állatkábításra és villamos állatkábító készülék. Vágóállatok vágás előtti kábításának hagyományos módja, hogy a homlokukra ütnek. Ez a módszer nem humánus, ezért egyre inkább villamos állatkábítást al- 5 kalmaznak, ahol villamos áramot vezetnek az állat fejébe. Ismert eljárás szerint hálózati frekvenciájú szinuszos áramot vezetnek az állat fejébe, amelynek átlagértéke általában 300 mA—6 A között van. A kezelést mégha- 10 tározott ideig, 8—30 mp-ig végzik. Az eljárás hátránya, hogy a kábítás következtében gyakran tüdővérzés vagy csonttörés következik be. Előfordul, hogy az állat kimúlását okozza, ami a kivérzést megakadályozza. 15 Folytak kísérletek a váltakozóáram frekvenciájának 2400—3000 Hz közötti megválasztásával a bevérzések kiküszöbölésére. Ehhez azonban nagy áramerősségek és így nagy generátorteljesítmény szükséges, így alkalmazása nem terjedt el, technológiailag az eljárás nehe- 20 zen kivitelezhető. A 354355 lsz. 66 a, 2/05 osztályú svájci szabadalom olyan eljárást ír le, amelyben az állat agyán átvezetett lüktető egyenáramot alkalmaznak állatkábításra, ahol a lüktetések időtartama rövidebb, mint a lüktetések kö- 25 zötti idő, és az áram átlagos intenzitása 17,5—70 mA között van, amely áramot 2—30 mp-ig hagyják hatni. A leírás szerint előnyös, ha az egymásutáni lüktetések intenzitása fokozatosan nő. Intézetünkben az eljárást sertések és vágómarhák 30 esetében nem sikerült reprodukálni, 200 mA alatti áramátlagértékeknél a kábítás nem hatásos, a fokozatos intenzitásnövelés nem humánus, az állat nehezen tűri. Ismeretes ezzel szemben olyan javaslat is, amely a kábítás humánus megoldása érdekében az 50 Hz-es kábítást nagy „sokkfeszültséggel" indítja. Az eljárás hátránya, hogy egyéb szempontból kedvezőtlen, így erős görcsös állapotot vált ki. A villamos állatkábítással szembeni — részben ellentétes — követelmények az alábbiak: — a kábítás ne okozzon belső vérzéseket és csonttörést ; — technológiailag kivitelezhető legyen, azaz az állat a kábítás és szúrás alatt nyugodtan maradjon, az eljárás gyors legyen (> 10 mp), az eredmény jól reprodukálható legyen, a berendezés olcsó és biztonságos legyen; — megfelelő kábítóhatása legyen (3—5 perc). A csonttörés és a belső vérzések elsősorban a merevgörcs állapotában következnek be. Az ismert kábítási eljárások a fenti feltételeket megbízható módon nem elégítik ki, ezért a hálózati frekvenciás kábítás kivételével nem terjedtek el. A hálózati frekvenciás kábítás a berendezés egyszerű felépítése miatt elterjedt, de jelentős értékű károsodást okoz a kábított állatban. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a kábítás hatásossága nem az impulzus-szünetidő viszonyától, hanem az impulzus ismétlődési frekvenciájától függ, és az optimális frekvencia az állat szívverésének frekvenciájával arányos, állatfajonként más. 163322 1
