163256. lajstromszámú szabadalom • kHangszínszabályozó áramkör elrendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972, II. 15. (EE—2004) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163256 Nemzetközi osztályozás: H 03 g 5/10 Feltalálók: Huszty Dénes oki. gépészmérnök Szabados Károly oki. vili. mérnök, Budapest Tulajdonos: Elektroakusztikai Gyár, Budapest Hangszínszabályozó áramköri elrendezés í A találmány tárgya olyan, az eddig ismert megoldásoknál egyszerűbb és hatásosabb, differenciál-bemenetű műveleti erősítőből felépített hangszínszabályozó áramkör, amely mély és/vagy magas hangoknál és/vagy a hangfrekvenciás sáv valamely szakaszán/szakaszain az 5 egyenestől eltérő átviteli jelleggörbét tesz lehetővé olyképpen, hogy a hangfrekvenciás sáv szélein az átviteli jelleggörbe monoton Csökkenő. Az elektroakusztikai átviteli láncban jelentős szerepet tölt be a hangszínszabályozó áramkör. Ennek segítségé- 10 vei lehetséges ugyanis a teljes átviteli lánc átviteli jelleggörbéjét úgy kiegyenlíteni, hogy az — a frekvencia függvényében értve — valamely meghatározott frekvenciasávban meghatározott — pl. egyenes jellegű legyen. Megjegyezzük, hogy a továbbiakban a figyelembevett 15 irodalmat zárójelben levő számokkal jelezzük; az irodalomjegyzéket az áttekinthetőség érdekében a leírás végén közöljük. A tapasztalatból ismeretes, hogy az elektroakusztikai lánc átviteli jelleggörbéje a hangsugárzó és a helyiség bonyolult kölcsönhatása miatt mindig egye- 20 netlen [ÍJ. Ezek az egyenetlenségek részben rezonanciajellegűek, azaz a jelleggörbe egy szűk frekvenciasáv környezetében éles csúcsot — ill. esést mutat, részben pedig viszonylag széles frekvenciasávra kiterjedően emelkedő, vagy eső jelleget tapasztalunk. Az átviteli jelleggörbe 25 széles sávra kiterjedő egyenetlenségeit passzív [2] vagy aktív elemeket tartalmazó hangszínszabályozó áramkörökkel szokás kiegyenlíteni [3], a jelleggörbe éles csúcsainak, ingadozásainak kiegyenlítésére viszont passzív elemekből felépített — sorbakapcsolt párhuzamos rezgő- 30 körökből álló —, hálózatot javasoltak [4]. Az ismert megoldások mindegyike sok alkatrészt tartalmaz, s beállításuk is bonyolult. A hangszínszabályozó áramkör kialakításában jelentős előrelépést jelentett a differenciál-bemenetű műveleti erősítőkkel felépített áramkörök megjelenése. Ezekből építettek mély- és magashangszín szabályozó áramköröket. A viszonylag legjobban bevált ilyenfajta áramköröknél differenciál bemenetű műveleti erősítőt alkalmaztak, amelyet nem-invertáló pontján vezéreltek. Az invertáló pont és a földpont, valamint a nem-invertáló pont és a földpont közé ohmos ellenállást iktattak és ugyancsak ohmos ellenállást kötöttek a műveleti erősítő invertáló pontja és kimeneti pontja közé. Az invertáló pont és a nem-invertáló pont közé potenciométert kötöttek és csúszkáját mély hangszínszabályozásnál induktivitás és kondenzátor soros kapcsolásán át, míg magas hangszínszabályozásnál csak kondenzátor közbeiktatátával csatlakoztatták a földpontra. A vezérlő jelforrás és a nem-invertáló pont közé ohmos ellenállást kötöttek. Az ilyenfajta mély hangszínszabályozó áramkör jelentős hiányossága, hogy a hasznos hangfrekvenciás sáv alsó határa, kb. 40 Hz alatt, az erősítő nem tartalmaz sávkorlátozást, s az egészen kis frekvenciájú jeleket — egyenáramot is — ugyanolyan nagy, egységnyi erősítéssel viszi át. így az áramkör elé kapcsolt jelforrásoknak a hangfrekvenciás sáv alsó határa alatti zajteljesítményét egységnyi erősítéssel viszi át és azzal zavarja a hasznos jelek erősítését. Az ismert megoldásnak további hiányossága az, hogy a benne szereplő nagykapacitású 163256 1