163255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás planár vagy mesa technológiával gyártott félvezető dióda elemek kontaktusainak kialakítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. IX. 17. (EE—1953) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163255 Nemzetközi osztályozás: H 01 1 7/02 H 01 1 7/60 Feltalálók: Balogh Elemérné vegyészmérnök, 30% Endrődi Béla elektromérnök, 20% Mészáros Gyula félvezetőmémök, 20% Dr. Giber János vegyészmérnök, 10% Horváth Miklós fizikus, 10% Lőrincz Lajos elektromérnök, 10% Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Eljárás planár vagy mesa technológiával gyártott félvezető dióda elemek kontaktusainak kialakítására í A találmány tárgya eljárás félvezető alapanyagú pla­nár vagy mesa technológiával előállított, miniatűr és szubminiatűr üvegtokba, valamint műanyagtokba be­építhető félvezető diódaelemek (chipek) kontaktusainak kialakítására a technológia azon fázisában, amikor a 5 félvezető kristályszeleten nagy tömegben kialakított ele­mek együtt kezelhetők olymódon, hogy a diffundált ka­tódok kontaktushelyeit és a szelet hátoldalát oxidmen­tesítve a szelet mindkét oldalára fémet gőzölünk, majd a hátoldalt letakarva a diffúziós (aktív) oldalon a kon- 10 taktushelyek kivételével elektrokémiai lazítással és ultra­hangos mosással eltávolítjuk a gőzölt fémet, a kontak­tushelyekre pedig galvanikus eljárással megfelelő ma­gasságú, térbeli kivezetést biztosító kontaktusdombokat növesztünk. 15 Találmányunk lényegének kifejtése előtt röviden vá­zoljuk annak műszaki hátterét. Térbeli kivezetést biztosító kontaktus előállítására több eljárás ismeretes, pl. fémszál termokompressziója, fémgolyó ráforrasztása, tűziónozás. Ezen eljárások lé- 20 nyege, hogy az aktív oldalra kontaktusfémet gőzölnek, amit fotoreziszt művelettel a kontaktusablakok kivéte­lével eltávolítanak, a kontaktushelyekre pedig fémszálat termokomprimálnak, sablon segítségével fémgolyót for­rasztanak, vagy a szeletet olvadt ónba mártva a kontak- 25 tushelyeken megtapadó óncseppekkel alakítják ki a tér­beli kivezetést biztosító kontaktusokat. Mindhárom el­járás jelentős hátránya, hogy a kontaktusképzéshez használható fémek viszonylag kis olvadáspontúak, a szubminiatűr tokozás hőfokán (700—800 °C) megolvad- 30 nak. Az ilyen módon előállított kontaktusok azonban szubminiatűr tokozásra alkalmatlanok, és mechanikai igénybevételre kevéssé ellenállóak. Kísérleteinkben, melyek végül is találmányunkra ve­zettek, az említett nehézségek kiküszöbölésére töreked­tünk. Találmányunk a kontaktusképzés egy új módját adja. Az eddig ismert kontaktusképzési eljárásoktól el­térően, a szeletek mindkét oldalára jól tapadó kontaktus­fémet (— Ni, Cr, V, Ti, Mo, Ta, Pt-t vagy ezek ötvöze­teit —) párologtatunk, majd az aktív oldalról olyan elektrolitban lazítjuk fel az oxidon levő kontaktusfémet, amelyben a szeletre elektromos potenciált kapcsolva intenzíven fejlődik gáz. A fellazult fémréteg ultrahangos mosással könnyen eltávolítható. A kontaktusablakban maradt kontaktusfémre galvanikusan növesztünk meg­felelő magasságú kivezetőket (— pl. Ag, Cu, Ni, Su, Pb, Cd, Zn-t —). Hátoldali kontaktusnak használhatjuk közvetlenül a rágőzöltkontaktusfémet, vagy a kontaktus­fém rétegre az aktív oldali kontaktusok galvanizálási ide­je alatt, vagy annak egy részében egyenletes galvani­kus fémréteget választunk le, az említett fémekből. Találmányunk lényegének megvilágítására, azt szilí­cium planár diódák gyártásán példázzuk: Aktív oldalán polírozott, hátoldalán csiszolt n-típusú Si epitaxiális szeletek felületét oxidáljuk, az aktív oldal oxidján foto­roziszt technikával diffúziós ablakot nyitunk, amin át bort diffundálunk a Si-be néhány y. mélységre, megfelelő koncentrációban. A diffúzióval egyidőben újra oxidál­juk a bázisablakok, felületét. Ezután ismételt fotoreziszt művelettel, csak kontaktusablakokat tartalmazó sablon-163255 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom