163189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrök kezelésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1971. IX. 21. (UI—182) Nagy-Britanniai elsőbbsége: 1970. IX. 21. (44 787/70) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163189 Nemzetközi osztályozás: C 14 c 3/18 Feltaláló: HANSSON Alphonse vegyészmérnök, Hennuyeres, Belgium Tulajdonos: UCB S. A., Saint-Gilles-lez-Bruxelles, Belgium Eljárás bőrök kezelésére 1 A találmány tárgya eljárás adott esetben puhított természetes bőrök és szintetikus bőrök kezelésére poliuretánokkal, a bőrök sajátságainak javítása céljából. A „természetes bőr" megjelölésen az összes 5 olyan bőrfajtát értjük, amelyeket állati bőrökből eserzőanyagok felhasználásával állítanak elő, míg a „szintetikus bőr" kifejezésen a természetes bőrök helyettesítésére alkalmazható olyan termékeket értünk, amelyek a természetes bő- 10 rökének megfelelő külalakkal rendelkeznek, és tulajdonságaik nagyrészt megegyeznek a természetes bőrökével, azonban különféle szintetikus anyagokból, pl. poliamidokból, poliészterekből, poliuretánokból stb. készülnek. 15 Mindeddig már számos kísérletet végeztek poliuretánok felhasználására bőrök kikészítésénél annak érdekében, hogy fokozzák a bőrök hajlítási és kopási ellenállását, valamint zsíros és nedves szennyező anyagokkal és oldószerek- 39 kel szembeni ellenállását, és kiküszöböljék vagy csökkentsék a bőrök tisztításának, fényesítésének és hasonló kezelésének szükségességét. A természetes bőrök esetében már régóta kísérleteznek azzal, hogy a másodrendű minőségű 25 bőröknek, elsősorban az öreg vagy többször ellett állatok bőrének, illetve a sérült, esetleg heges bőröknek jó külső barkaképet biztosítsanak. A 3 178 310 sz. USA szabadalmi leírás [Chem. 30 Abstr. 62, 16516 c (1965)] papír és bőr poliuretánnak vizes emulziójával való kezelését írja le. A vizes emulzióban levő poliuretánok szabad izocianát-végcsoportokat tartalmaznak, amelyeknek a bőr utólagos kezelésénél van szerepük. A végső bevonat nem hőre lágyuló, hanem térhálós szerkezetű. Ezeknek az emulzióknak a stabilitása igen rövid időtartamú, maximálisan 24 órát ér el (3 178 310 sz. USA szabadalmi leírás, 7. oszlop 70. sortól 8. oszlop 19. sorig), minthogy az izocianát-csoportok az emulzióban levő vízzel reakcióba lépnek. A bőrre alkalmazott bevonaton utólagos kezelést kell végezni; ehhez a bevonattal ellátott bőröket 5—10 napig nedves atmoszférában tartják (9. oszlop, 35—43. sor; 17. oszlop, 11—14. sor; 18. oszlop, 8. sor; 7. igénypont, 6. sor). A szabad izocianát-csoportok nemcsak a vízzel reagálnak, hanem a bőrben levő lipidekkel, amidokkal és aminokkal is, ami a bőr nem kívánatos keményedését okozza. Ezzel az eljárással kezelt bőrök egyedüli előnyeként említik meg a ráneosodással, karcolással és kopással szembeni ellenállóképességüket. Ahhoz azonban, hogy egy bőr minősége kielégítő legyen, annak egy sor más kémiai és fizikai tulajdonsággal is rendelkeznie kell, amelyeket ez az eljárás nem tud biztosítani. Ismeretes például, hogy a polimerek vizes 163189