163188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyszilárdságú és magas hőállóságú kerámikus héjformák előállítására precíziós öntéshez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány A bejelentés napja: 1972. III. 25. (UO—189) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 197S. V. SÍ. 163188 Nemzetközi osztályozás: B 22 c 1/16 Feltaláló: NARANCSIK Pál, oki. kohómérnök, Budapest Tulajdonos: UVATERV, Budapest Eljárás nagy szilárdságú és magas hőállóságú keramikus héjformák előállítására precíziós öntéshez 1 A találmány, eljárás nagy szilárdságú és ma­gas hőállóságú keramikus héjformák előállításá­ra precíziós öntéshez, ahol a héjformát a bevo­nószuszpenziónak a viaszmintára több rétegben történő felvételével majd kiégetésével állítjuk 5 elő,. Mint ismeretes, az elkészült és az öntészeti követelményeknek megfelelően bokrosított vagy egyedi viaszmintákat etilszilikát kötőanyagú szuszpenzióba mártják, majd az így bevont vi- 10 aszminták felületére szórási vagy fluidizáoiós módszerrel tűzálló szemcséket juttatnak, melyek beragadva a szuszpenzióba kemény kérget ké­peznék a viaszminták felületén. Ezt a műveletet a viaszminták alakjától és az öntésre kerülő fém 15 minőségétől és egyéb körülményektől függően többször megismétlik mindaddig, míg a héjfor­ma kritikus helyein, így sarkain és -élein, kellő vastagságú lesz. Jól ismert jelenség, hogy a héj­formák a sarkokon és éleken lényegesen véko- 20 nyahbak, mint a forma egyéb részén. A több ré­tegben felhordott szuszpenzió a viaszminták élei­ről és sarkairól ugyanis lehúzódik. Ezért éppen ezeken a kritikus helyeken, ahol a viaszminta kiégetésekor és a fém öntésekor fellépő hősokk 25 következtében fellépő hatások is fokozottabban jelentkeznek, héjtörés keletkezhet. A héjtörés veszélyét még csak fokozza, hogy a kritikus he­lyeken, tehát sarkokon, még az egyenlőtlen tá­gulásból származó hatások is fellépnek, mivel 30 az egyes síkfelületek találkozásánál metszik egy­mást a hőokozta mozgások vektorai is. Ez a héj­törés veszélyét pedig még csak tovább fokozza. A sarkoknál elvékonyodott héjak a fém me­tallostatikus nyomását sem. bírják és emiatt a héj törésekor jelentős öntészeti selejt keletke­zik. A fenti okok bármelyikéből kifolyólag be­következő héj törést héj rombolódásnak nevezik. A héjrombolódás kiküszöbölését, azaz a megfe­lelő héjszilárdság elérését mind ez ideig vasta­gabb, tehát több rétegben kialakított héjjal igye­keztek megvalósítani. Ezért az ismert technológiáknál a viaszmintára a bevonatokat egymást követően több rétegben viszik fel, hogy az egymást követő rétegek a sarkokon és éleken is megismétlődve erősítsék a kritikus helyeket. Ez a megoldás azonban igen gazdaságtalan, tekintettel arra, hogy éppen a sarkokon, tehát a legnagyobb igénybevételű he­lyen, alakul ki a legkisebb rétegvastagság, ami azt jelenti, hogy a sarkoknál, illetve kritikus he­lyeken biztosított megfelelő rétegvastagság ese­tén a héjforma többi részén a héjvastagság a szükséges többszöröse. Ez viszont jelentős anyag­veszteséget és ezzel járó költségkihatást okoz és azon túlmenően a hűlési és deformációs veszé­lyek az egyenlőtlen rétegvastagság miatt jelen­tősek. A felsorolt hiányosságokon túlmenően talán a legkomolyabb problémát az okozza, hogy az 163188

Next

/
Oldalképek
Tartalom