163001. lajstromszámú szabadalom • Készülék tárolókőzetek és telepfolyadékok fajlagos ellenállásának és vezetőképességének rétegnyomáson és réteghőrmésékleten történő meghatározásához

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971.1. 19. (MA-2182) Közzététel napja: 1972. XII. 28. Megjelent: 1975.1. 31. 163001 Nemzetközi osztályozás: G 01 r 27/24 i »"' /: k i.' a i Feltaláló: Dr. Zoltán Győző bányamérnök, Miskolc Tulajdonos: MTA Olajbányászati Kutató Laboratóriuma, Miskolc Készülék tárolókőzetek és telepfolyadékok fajlagos ellenállásának és vezetőképességének rétegnyomáson és réteghőmérsékleten történő meghatározásához 1 10 A találmány tárgya készülék tárolókőzetek és telepfolyadékok fajlagos ellenállásának és vezetőképességének rétegnyomáson és réteghőmérsékleten töténő meghatározásához. A kőolaj- és földgázbányászat rezervoármechanikai és mélyfurásgeofizikai laboratóriumainak állandó feladata tárolókőzetek és telepfolyadékok villamos sajátságainak, igy azok fajlagos ellenállásának és vezetőképességének vizsgálata, hogy az itt szerzett információkat fúrólyukak elektromos szelvényeinek értelmezésénél felhasználják. A vizsgálati metodika általában mindenütt ugyanaz, elvi alapja az Ohm-törvény több-kevesebb megszorítással való alkalmazása, ilyenek: egyenvagy váltóáram, legkedvezőbb frekvencia, kettő 15 vagy több elektróda, különböző elektróda-elosztási és csatlakozási megoldások. Szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson a fenti kombinációkat elterjedten alkalmazzák a 20 kőzetek és telepfolyadékaik elektromos ellenállásának illetve vezetőképességének vizsgálatára. Ez a fizikai állapot - kis hőmérséklet és kis nyomás -azonban távol esik a természetes szénhidrogéntárolók állapotától, ahol a hőmérséklet több száz 25 C°-ot, a nyomás több száz at-t is elérhet, szükségszerűen az igy mért értékek sem lehetnek jellemzők a tárolóra, s nem képezhetik alapját a furólyukszelvények értelmezésének. Hogy a nagy nyomáson és nagy hőmérsékleten 30 végzendő vizsgálatok nem általánosak, annak oka apparativ nehézségekből adódik. Ezeket a mérőrendszereket „hidegen» - szobahőmérsékleten és atmoszféra nyomáson - kell szerelni s utána rétegnyomás alá helyezni és réteghőmérsékletre felfűteni. Az alkalmazott nagy nyomás és hőmérséklet miatt zavarok lépnek fel az elektróda érintkezésekben, a mérési eredmények hibákkal terheltek s a szerzett információk megbízhatatlanokká válnak. A mérőrendszerek áram- és potenciálelektródái szilárd fémből - drót, lemez - készültek és különbözőképpen formáltak, gyűrűalakban, hengerpalást alakban vagy pontszerűen érintkeznek a vizsgálandó kőzetmintákkal. Összeszereléskor ez az érintkezés kielégítő, nyomás alá helyezésük után azonban idegen anyag sajtolódik az érintkező felületek közé, - a rétegvízzel telitett kőzetet egy másik, az elektromosságot nem vezető folyadékkal helyezik nyomás alá - káros hatású átmeneti ellenállások lépnek fel és meghamisitják a mért értékeket. Ezek a hibaforrások olyan elektródákkal küszöbölhetők ki, melyek minden hőmérsékletnél, a legnagyobb nyomás alatt is érintkezésben maradnak a kőzetmintával és megakadályozzák, hogy idegen fázis, pl. olajfilm válassza el a kőzetet az elektródafelülettől. A találmány szerinti megoldással elérni kivánt célunk a fenti hiányosság kiküszöbölése. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha az elektródákat nem 163001