162934. lajstromszámú szabadalom • Polizocionát tartalmú ragasztószerek

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTVATAfc SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 25. (BA—2322) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. XII. 04. (P 18 12 065.0) Közzététel napja: 1972. XII. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. 162934 Nemzetközi osztályozás: C 09 j 3/12 ,;,.^ u. X ^ K:/ Feltalálók: Dr. Oertel Günter, Köln-Flittard, Dr. Holtschmidt Hans, Leverkusen-Steinbüchel, Dr. Dollhausen Manfred, Hitdorf, Bock Eugen, Leverkusen-Schlebusich, Német Szövetségi Köztársaság. Tulajdonos: BAYER A. G., Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság. Poiiizocianát tartalmú ragasztószerek í A poliizocianátókat a ragasztóanyag területen igen különböző jellegű polimerek oldataival együtt már nagy mennyiségben alkalmazzák. Többek között természetes vagy szintetikus kaucsukoldatokhoz (pl. nitrilkaucsUk, kloroprén- 5 kaucsuk) 4,4',4"-trifenilmetán-triizocianát olda­tokat adagolnak, és ezzel számos ragasztandó szerkezeti anyaghoz kedvezőbb tapadást és a ra­gasztások hőbehatással szembeni jobb ellenállá­sát érik el. Ennék a triizocianátnak az alkalmaz,- io hatósága sók területen, pl. a bőr- és műbőrfel­dolgozó iparban azért lényegesen korlátozott, mert az ezzel a triizocianáttal készített ragasztá­sok elsősorban fény hatására sötét ibolyaszínűre színeződnék. 15 Az 1 131 001 számú német szabadalmi leírás­ban ennek a hátránynak a kiküszöbölésére vilá­gos színű izocianátoarilfoszforsav, illetve -tio­foszforsav származékok felhasználását javasol­ták. A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, 20 hogy ezekkel vagy más javasolt világos szenű poliizoeianátokkal a ragasztások szilárdságát és tartósságát nem lehetett olyan mértékben bizto­sítani, mint 4,4',4"-trifenilmetántriizocianát ese­tében. Ez mindenekelőtt pl. a cipőiparban gumi- 2 5 anyagok ragasztására igen gyakran alkalmazott és ezért rendkívül fontos polikloroprénből álló ragasztóanyagoknál és az újabb időben polivinil­klorid- műbőrök ragasztására gyakorlatilag nél­külözhetetlenné vált és igen nagy mennyiségben 30 alkalmazott hidroxilpoliuretán oldatoknál bizo­nyosodott be. Azt tapasztaltuk, hogy lényegesen kedvezőbb ragasztási eredményeket érünk el, mint az eddi­gi összes ismert poliizocianáttal, ha ragasztószer­ként természetes vagy szintetikus kaucsukolda­tokat, pl. az ismert kaucsuk-, illetve poliuretán­kötőanyagok oldatait, az (I) általános képletű, ahol RÍ 1—18 szénatomszámú allkilgyököt vagy adott esetben 1—4 szénatomszámú alkilgyökkel, halogénatomolkkal vagy nitrocsoportokkal he­lyettesített fenilgyököt és R2 hidrogénatomot vagy RÍ gyököt jelent és amelyben továbbá Rí és R2 együttesen cikloalifás gyűrűt képezhet, he­lyettesített difenilmetántetraizocianáttal együtt alkalmazzuk. A találmány tárgya tehát tobb­kompoensű ragasztószer, amely 100 súlyrész ter­mészetes vagy szintetikus kaucsukból, 100—1000 súlyrész előnyösen 300—700 súlyrusz izocianá­tokkal szemben közömbös szerves oldószerből és 1—15 súlyrész, előnyösen 4—12 súlyrész I álta­lános képletű tetraizocianátból áll, ahol Rí 1— 18 szénatomszámú alkilgyököt vagy 1—4 szén­atomszámú alkilgyökökkel, halogénatomokkal vagy nitrocsoportokkal helyettesített fenilgyököt és R2 hidrogénatomot vagy Rj gyököt jelent, és amelyben Rí és R2 együttesen cikloalifás gyűrűt képezhet. Az I általános képletű vegyület Rí és R2 szubsztituensei például az alábbiak lehetnek: 162934

Next

/
Oldalképek
Tartalom