162927. lajstromszámú szabadalom • Eke-szántóvas

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. X. 13. (ZE-376) Közzététel napja: 1972. XI. 28. Megjelent: 1975. I. 31. 162927 Nemzetközi osztályozás: A 01 b 15/00 Feltaláló: Földi Balázs, főmérnök, Zengó'várkony Tulajdonos: Zengó'aljai Egyesült Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Pécsvárad Eke-szántóvas 1 A találmány tárgya eke-szántóvas, amely felfogófuratokkal, valamint hátfelületén merevítő és éltartalékot képező vastagítással ellátott lényegében síkalakzatot képező, előnyösen melegen hengerelt acéllap. A mezőgazdasági talajművelés területén közismert jelenség, hogy az ekék, különösen a traktorvontatású ekék szántóvasainak éltartóssága rendkívül alacsony, a vágóélek rövid idő alatt, kemény, kötött talajok esetében gyakran már 4-5 üzemóra után erősen eltompulnak, legömbölyödnek, ami több szempontból is jelentős hátrányokkal jár. E hátrányok részben az egyre fokozódó vonóerőszükséglet okozta veszteségekben, a szántóvasak szükségessé váló cseréje következtében előálló állásidőkben, az újraélezés idő- és munkaráfordításaiban, szállítási költségekben stb. nyilvánulnak meg, melyek rendre pontosan kalkulálható anyagi veszteségeket jelentenek. Másrészt viszont — a nehezebben kifejezhető — azon hátrány is nagy jelentőségű, hogy az eléletlenedett szántóvasak a tompulás fokozódásával egyidejűleg növekvő mértékben tömörítik az u.n. barázdatalpat, aminek következtében e barázdatalp a növények gyökérzete, valamint a víz szempontjából is alig áthatolhatóvá válik, és ezzel az u.n. „eketalpbetegség" közismerten jelentős veszélyét okozzák. Már a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a szántóvasak éltartósságának növelése úgy gazdasá-10 15 gossági, mint növényélettani okokból rendkívüli jelentőséggel bíró feladat. A közismert, hagyományos eke-szántóvasak alakja általában közelítőleg trapézalak, amely egyik oldalán kb. 25-30°-os élszögű vágóéllel van ellátva. Munkavégzés közben a szántóvas hossztengelye a haladási iránnyal kb. 40-45°-os szöget, kereszttengelye a talajban képződő u.n. barázdatalp síkjával kb. 30°-os szöget zár be, míg az ekevas mentén „áramló" kihasított föld áramlási iránya mindkét tengellyel 45°-os szöget zár be. A hagyományos eke-szántóvasak fő hátránya, hogy geometriai kiképzésük következtében olyan felületelemeket is tartalmaznak, amelyeknek különös gyakorlati jelentősége és szerepe nincsen, viszont az áramló közeg (föld) útjában felesleges ellenállást fejtenek ki, és a használat során ezen részek viszonylag rendkívül rövid idő alatt lekopnak, sőt gyakorta le is törnek. A vágóélet meghatározó két felület, nevezetesen a 20 haladás irányába eső sík felső felület, és a barázdafenék felé mutató hátfelület a használat során úgy kopik, hog> a vágóéiszög 60-75°-osra alakul, ill. a vágóéi gyakorlatilag eltűnik, és teljes legömbölyödés alakul ki, amely a szántóvas további munkáját 25 meghiúsítja. Ez a teljes eltompulás a talaj szerkezetének és nedvességtartalmának függvényében már viszonylag rövid idő alatt, de legkésőbb egy műszak során feltétlenül bekövetkezik. A kopás növekedésével hatványozott mértékben növekszik a vo-30 nóerőszükséglet, ezzel párhuzamosan nő az erőgép 162927