162608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés 3H-izotóppal jelzett anyagok radioaktívitásának mérésére gázfázisban

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. X. 28. (KO- 2463) Közzététel napja: 1972. X. 28. Megjelent 1974. XII. 30. 162608 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 7/02 G01 t 1/16 H 01 j 39/12 n Feltaláló: dr. Mlinkó Sándor vegyész, 22,5%, dr. Bánfi Dezső vegyész, 22,5%, Gács István vegyészmérnök, 22,5%, Payer Károly elektromérnök, 22,5%, dr. Palágyi Tivadar vegyészmérnök, 10,0%, Budapest. Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete és Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás és berendezés 3

H-izotóppal jelzett anyagok radioaktivitásának mérésére gázfázisban A találmány tárgya eljárás tricium-izotóppal jelzett anyagok, tóként szerves vegyületek és biológiai eredetű anyagminták radioaktivitásának automatikus mérésére gázfázisban, a minta tricium-tartalmának gázzá alakítása, majd a gáznak detektáló egységbe juttatása és radioaktivitásának meghatá- 5 rozása útján. A találmány tárgya továbbá készülék a fenti eljárás foganatosítására. A radioizotópos tracer-technika a biológiai, tiokémiai alapkutatás és az ehhez kapcsolódó alkalmazott gyakorlati határterületi kutatások (farmakológiai, mikrobiológiai, mezó'- 10 gazdasági kémiai, élelmiszerkémiai, toxikológiai, szerves kémiai technológiai, gyógyszertechnológiai kutatások stb.) nélkülözhetetlenül fontos és ma már többnyire kötelezően előírt, így rutinszerűen alkalmazott analitikai vizsgáló módszere lett. 15 A felsorolt kutatási területek el1

"sorban az organogén elemek, ezek közül is túlnyomórét,. a szén és hidrogén radioaktív izotópjait (M

C, *H) alkalmazzák. Az utóbbi időben mint gyakorlati alkalmazási terület, különösen a gyógyszer- és mezőgazdasági kémiai kutatás lett ezen 20 izotópfajták legnagyobb volumenű felhasználója. Kedvező radiokémiai tulajdonságai (kevésbé veszélyes sugárzás, magas fajlagos aktivitás, hosszú felezési idő, molekulaszerkezetekbe való egyszerű beépíthetőség stb.), valamint könnyű és olcsó beszerezhetősége, gazdaásgos felhasználhatósága folytán az 25 említett izotópindikációs vizsgálatoknál a közelmúlt években a tricium-izotóp felhasználása futott fel a, legnagyobb mértékben (világviszonylatban tracer-technikai célokra sok százezer curie tricium-izotópot használnak fel évenként). Amíg a tricium-izotóp viszonylagosan veszélytelen 30 sugárzása (néhány tized mm levegőrétegben gyakorlatilag elnyelődik) és hosszú felezési ideje folytán könnyűvé, kényelmessé teszi a vele való applikációs munkát, ugyanakkor igen lágy íS-sugárzása (közepes ía-energia 15 keV) rendkívüli mértékben megnehezíti radioaktivitásának mérését. Ezért a 35 162608 rutinszerű felhasználását igénylő tracer-technikai vizsgáló módszerek szélesebb körű elterjedését és gyakorlati alkalmazásbavételét a tricium-izotóp igen lágy 0-részecskéinek nehéz számlálhatósága gátolta leginkább. Nyugodtan állítható, hogy a tricium-tartalmú biológiai eredetű anyagminták radioaktivitásának megbízható pontosságú mérése ma is a nukleáris méréstechnika egyik legnehezebb feladatát képezi. A biológiai és biokémiai kutatásban alkalmazott tricium-izotópos tracer-indikációs vizsgálatok izotóp-analitikai értékelése az említett nehézségen kívül még újabb méréstechnikai problémák megoldását követeli meg: egy-egyilyen vizsgálat-sorozat értékelése általában több ezer, sokszor több tízezer radioaktív anyagminta gyors és nagy érzékenységű aktivitásmérését igényli, rendkívül heterogén mintatartományban (vér, vizelet, ürülék, állati és növényi szervminták, réteg-, papírkromatogramok, elektroforetogramok stb.). Az ilyen vizsgálatoknál tehát az extrém kis energiájú í?-részecskék nehéz detektálhatósága mellett a szokatlanul magas mintaszám és a rendkívül heterogén minta tartomány ban előforduló sokféle anyagminta jelenti a legnagyobb méréstechnikai nehézséget. A magas mintaszám legfontosabb igényként a mérési módszerek nagymértékű automatizálását, a kicsiny radioaktív anyagmennyiségek és a kis energiájú 0-részecskék nagy hatásfokú számlálása pedig rendkívüli érzékenységű detektáló módszerek kidolgozását teszi szükségessé. Mindkét feladat megoldása külön-külön is igen komoly problémát jelent. A nagyobb energiájú ^-részecskéket sugárzó izotópok esetében széles körben elterjedt és alkalmazott un. szilárd fázisú mérés (27r-számlá!ás) a tricium-számlálás esetében - a legérzékenyebb detektorok alkalmazásával is - csak néhány százalékos vagy néhány tized százalékos hatásfokkal és igen rossz reprodukálhatósággal valósítható meg, ami legfeljebb kvantitatív jellegű tájékozódást tesz lehetővé.