162598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,2-diklóretán tökéletlen hőbontásával előállított viniklorid mellett visszanyert 1,2-diklóretán 2-klór-1,3- butadién tartalmának csökkentésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. XI. 26. (KA—1272) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. XI. 26. (P 19 59 211.1) Közzététel napja: 1972. X. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162598 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 7/00; 21/06 Feltalálók: Dr. Wirtz Peter oki. vegyész, Köln-Lindenthal, Dr. Jacobowsky Armin oki. vegyész, Knapsack bei Köln, Dr. Mittler Werner oki. vegyész, Hermülheim bei Köln, Dr. Gerhardt Wilfried oki. vegyész, Knapsack bei Köln, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Knapsack Aktiengesellschaft, Knapsack bei Köln, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás az 1,2-diklóretán tökéletlen hőbontásával előállított vinilklorid mellett visszanyert 1,2-diklóretán 2-klór-l,3-butadién tartalmának csökkentésére Vinilklorid előállításának modern ipari eljárása többlépéses reakció, mégpedig etilén katalitikus klórozása l,2<liklóretánná és az 1,2-diklóretán hőbontása vmilkloriddá és sósavgázzá. A sósavgáz oxigénnel és etilemnél oxiklórozás keretében ismét diklóretánná, vagy acetilénnel katalitikusan vinilkloriddá alakítható. A diklóretán hőborntásánál az átalakulás mértéke nagyon függ a hőmérséklettől. 500 és 560 "C közötti hőmérsékleten az átalakulás 45 és 65% között van. Áz 1,2-ddiklóratán ((fp7<i0

= 83.7 'C) maradékát a sósavgáz, vinilklordd (fp7f,o = — —13,9 °C) és magas forráspontú termékek (fp7«o = >83,7 °C) desztillációs elválasztása után az alacsony forráspontú termékekikel (fp7M = = <83,7 C

^C) ismét hőbontásra viszik. A gyakorlatban gazdaságossági szempontból lehetőleg nagy átalakulásra törekednek. A nagyobb mértékű átalakulás következménye azonban az is, hogy a bontás melléktermékeinek, főleg a 2--klór^l ,3J

butadiénnak a mennyisége növekszik. A melléktermékek között azonkívül 1,3-butadién, 1,1-diklóretilén, l,lnd'ikláretán, kloroform, triklóretilén, eitilklorid, széntetraklorid és benzol mutatíható ki. A 2-klór-il,3-)butadiénnek a körfolyamatban vezetett 1,.2-diiklóreitániban való feldúsulása két okból hátrányos haitású. Egyrészt a reáiktarcső gyorsabban kokszolóddk, mint tiszta 1,2-diklóretán esetén, ez a esőben nyomásnövekedést eredményez. Ezáltal a cső gyakoribb tisztítása szükséges, ami a berendezés kapacitásának csökkeriésóhez vezet. Másrészt a vinilklorid szennyezései, különösen 1,3-Jbutadién tar-5 talma megnő. Az 1,3-buitiadién desztillációs elválasztása a vinilkloridtól csak nagyon költséges desztillációs berendezéssel valósítható meg. Az átalaikulatlan I,i2idikl9retántól a bontás 10 melléktermékeinek az elválasztására már ismeretesek eljárások. A 938 824 sz. angol szabadalom szerint a következő módon járnak el: a vinilkloridból, sósavgáziból, átalaikulatlan 1,2-diklóretánból és melléktermékekből álló bomlástermékeket hirtelen lehűtik, a sósavgázt és vindlkloridot desztillációval elválasztják, majd a könnyűpárlatokat — szükség esetén az átalakulatlan l,i2^diklóretán egy részével együtt — az ún. könnyűpárlaitoszlop fejénél ledesztillálják, míg az átalakulatlan 1,2-dáiklóretán fő résziét a nehézpárlaítoazlopban a nehézpárlatoktól elválasztják, és visszavezetik a bontó reaktürcsőbe. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a könnyűpárlatok a körfolyamatiból csak nagy 25 diklóretán veszteséggel távolíthatok el, hogy a könnyűpárlatoszlop fejénél a 2-klór-il,3-ibuitadién pcdimerizációját elkerüljék. ÍÁ 710 865 sz. belga szabadalom szerinti eljárás a melléktermékek kémiai elválasztásán so alapul. A sósiavgáz és vinilklorid desztillációs 15 20 162598