162578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített metoxiaminok és sóik előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTARS ASAG ORSZÁGOS TALÁLMÁNY! HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. II. 15. (GO—1155) Közzététel napja: 1972. X. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162578 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 83/00; C 07 c 83/08 Feltalálók: Dr. Kasztreiner Endre "vegyész, 34%, Dr. Szilágyi Géza vegyész, 32%, Dr. Szakály Ferencné szül. Dr. Kosáry Judit vegyész, 22%, Dr. Sohár Pál vegyész, 12%, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Eljárás helyettesített metoxiaminok és sóik előállítására Az irodalomban több olyan eljárás ismeretes, melyek segítségével oxigénen helyettesített hidroxilaminok (a továbbiakban: helyettesített metoxiaminok) állíthatók elő a nitrogénen védőcsőportót tartalmazó hidroxilaminokból. 5 Az egyik, régebben ismeretes eljárás szerint [Chem. Ber. 16, 175' (1883)] acetonoximot reagáltatnak benzilkloriddal nátriumetilát jelenlétében etanolban, majd a nyert O-jbenzil-acetonoximot, nyers termék formájában, vizes sósavval el- 10 főzve jutnak a ibensáloxiiiaimiiinlhioiz, iltetrvie ennek hidrokloridjához. Egy másik eljárás szerint (J. Chem. Soc. 1930, 226) a benzhidroxámsavat allilbromiddal alkoho- 15 los káliumhidroxid oldatban a benzhidroxámsav alliléterévé alakítják, majd e vegyületet alkalikus vagy savas körülmények között debenzoilezve nyerik az alliloxiamint. Egy harmadik eljárás szerint [Helv. Chim. 20 Acta 45, 1381 <Í962)] az N-hidroxi-uretánt benzilkloriddal reagáltatják nátriumetilát jelenlétében etanolban, s az így kapott N-benziloxi-uretánt káliumhidroxid alkoholos oldatával forralva nyerik a benziloxiamint. 25 Égy további eljárás szerint (983 664 sz. angol szabadalom) N-hidroxi-ftálimidet-4-metoxi-behzilkloriddal reagáltatnak trietilamin jelenlétében dimetilformamidban, majd a kapott N-(4-metoxi-benziloxi)-ftálimidet hidrazinolízis 30 segítségével alakítják át 4-metoxi-benziloxiaminná. Mindezen ismert eljárások közös vonása, hogy a hidroxilamin nitrogénatomján védőcsoporttal ellátott származékát (acetonoxim, illetőleg benzhidroxámsav, illetőleg N-hidroxi-uretán) halogénvegyület segítségével az oxigénatomon szubsztituálják, majd az így képződött intermedier termékből a védőcsoportot (izopropilidén-csoport, illetőleg ia-hidroxi-benzilidén-csoport, illetőleg karbetoxi-csoport) eltávolítják. Az ismert módszerek hátrányai a következők. Mind az első, mind a második, mind a harmadik módszer alkalmazása során egy reakcióképes halogén-vegyületet reagáltatnak nátriumetilát vagy káliumhidroxid jelenlétében etanolban, a nitrogénatomján védőcsoporttal ellátott hidroxilamin-származékkal, mégpedig az első módszer szerint acetonoximmal, a második módszer szerint benzhidroxámsavval, a harmadik módszer szerint pedig N-hidroxi-uretánnal. Mindhárom reakció során a halogénvegyület egy része szolvolízist szenved, tehát az etanoUal reagál. Ennek következtében a reagáló anyag egy része melléktermék képzésére fogy el, másrészt a szolvolízis következtében a reakcióelegy pH-ja csökken, és ezért a reakció sebessége is lelassul. Ehhez járul az a tény, hogy a két első módszer első lépésében nyert köztitermékek (az 162578