162524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemcsés, főleg nedves, tapadós anyagok szemnagyság szerinti osztályozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány A bejelentés napja: 1970. I. 16. (BA—2348) Közzététel napja: 1972. X. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. 162524 Nemzetközi oszt.: B 07 b 1/28 í >'; I: |,; c n a l^ / Feltaláló: BARTA Sándor oki. bányamérnök, Putnok Tulajdonos: Ózdvidéki Szénbányák, Putnok Eljárás szemcsés, főleg nedves, tapadós anyagok szemnagyság szerinti osztályozására Szemcsés anyagok osztályozására a termelés számos területén — így pl. a bányászatban szén­osztályozóknál, szénmosóknál, ércelőkészítő mű­veknél, kavics- és homokbányákban, általában különféle zagyos anyagok esetében — többféle szitatípusokat alkalmaznak, amelyek többnyire rázassál mozgatott, esetleg vibrált, vízszintes vagy kismértékben ferde helyzetű szitalapokkal mű­ködnek. Ezek közös hátránya, hogy nedves, tapa­dós anyagok szétválasztására nem használhatók kielégítő eredménnyel, mert gyakran eltömődnek. Ezért azon túlmenően, hogy alkalmazhatóságuk korlátozott, az eltömődések miatt üzemeltetésük szakaszossá válik, ami a munka folyamatosságát és természetesen gazdaságosságát károsan befo­lyásolja; ehhez járul, hogy a gyakran szükségessé váló tisztítás időt rabló és munkaigényes műve­let. A legkorszerűbb osztályozószerkezeteknél, amellett, hogy a szitalapokat vibrálják, azokat fű­tik is. Ha azonban az anyag — pl. szénpor — nedves, igen tapadós, kisebb szemnagyságok mel­lett az osztályozási művelet még fűtés alkalmazá­sa mellett sem hajtható végre eredményesen. Emellett a szitalapok fűtése az amúgy is magas üzemeltetési költségeket tovább növeli. A nedves, tapadós szemcsés anyagok osztályo­zására jelenleg alkalmazott megoldások fent le­írt hátrányai részben konstrukciós, részben tech­nológiai okokra vezethetők vissza. Az ismert szi­talapok egymásra keresztirányú szálai által alko-10 15 20 25 30 tott nyílások sarkaiban a nedves anyag igen ha­mar átboltozódik, ami rövid idő alatt az egyes szitalyukak, majd az egész szitafelület eltömődé­séhez vezet. A lyukasztott lemezekből kialakított szitalapök kör alakú nyílásainál ez az átboltozó­dási veszély ugyan kisebb mértékben áll fenn, azonban a fajlagos nyílásfelület lényegesen ki­sebb, mint a keresztirányú szálakból készített szi­talapok esetében, ami az osztályozás hatásfokát csökkenti. Az ismert megoldások említett technológiai vo­natkozású hátránya, hogy azoknál a száraz anya­gokra alkalmazott osztályozási műveleteket lé­nyegében mechanikusan alkalmazzák a nedves, tapadós anyagokra, ez utóbbiak sajátosságainak figyelmen kívül hagyásával. Száraz anyagok ese­tében például a szitalapok általában vízszintes vagy közel vízszintes helyzetűek, és a cél az, hogy a rajtuk mozgó szemcsék sebessége alacsony le­gyen, hogy az adott szemcse a vele lényegében azonos méretű szitalyuk felett ne csússzon el, ha­nem azon áthulljon. A nedves anyagnál azonban a szemcsék döntő része nem mozog szabadon, ha­nem kisebb-nagyobb halmazokká áll össze, ame­lyek szétválasztásához a vízszintes szitalap moz­gatása vagy vibrálása nem elegendő, de még a szitalap fűtése sem oldja meg kielégítően a prob­lémákat. Ismeretessé váltak olyan megoldások is, ame­lyeknél a szitalapok helyett csak egymással pár-162524

Next

/
Oldalképek
Tartalom