162499. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. XI. 15. (TE—528) Svédországi elsőbbsége: 1967. XI. 23. (16.110/67) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. X. 31. 162499 Nemzetközi osztály: H 04 g 3/47 Feltalálók: EDSTRÖM Nils Herbert mérnök, Vallingjby, Svédország, HBMDAL Goran Anders Henrik mérnök, Tyresö, Svédország Tulajdonos: Telefonaktiebolaget L M Ericsson cég Stockholm, Svédország Kapcsolási elrendezés távközlő, különösen távbeszélő berendezések előfizetői állomásainak kapcsolási száma és központi száma közötti kétirányú átalakításra 1 A találmány kapcsolási elrendezés távközlő, kü­lönösen távbeszélő-berendezések előfizetői állo­másainak kapcsolási száma és központi száma kö­zötti kétirányú átalakításra, ahol a két szám kö­zött nincs matematikailag leírható kapcsolat. 5 A távközlő berendezéshez, amelynél a talál­mány szerinti kapcsolási elrendezést alkalmazzuk, több előfizetői állomás csatlakozik, amelyeknek mindegyike külön kapcsolási számmal rendelke­zik és megfelelő számú előfizetői készüléket tar- 10 talmaz, amelyek mindegyikének külön központi száma van. Valamely távközlő berendezésben, például te­lefonközpontban szükséges, hogy a kapcsolási szá­mot, azaz például egy telefonkönyvben levő tele- 15 fonszámot át lehessen alakítani az előfizetői ké­szüléknek a központban lévő számára, az ún. köz­ponti számra és viszont. A két szám között nincs leírható matematikai kapcsolat és ilyen módon nincs lehetőség arra, hogy az egyik számot a má- 20 sikból egyszerű módon kiszámítsák. A program­tárolóval vezérelt telefonközpontokban ezt az át­alakítást mind ez ideig úgy végezték, hogy egy tárolóban egy címlista van, ahol a központi szá­mok a címeket alkotják, és ahol minden cím mel- 25 lett a központi számnak megfelelő kapcsolási szám van a tárolóban tárolva. Ennél a megoldás­nál a központi számról a kapcsolási számra tör­ténő átalakítás igen gyors lesz, míg az ellentétes irányban történő átalakítás sokkal lassabban tör- 30 ténik, minthogy a címtartalmakat végig kell ke­resni, amíg a kérdéses kapcsolási számot megta­lálják, ami után annak címét ki lehet olvasni. Minden ilyen átalakításnál ezért szükséges, hogy átlagban a címlista felét átvizsgálják. Annak ér­dekében, hogy ezt az átalakítási időt csökkentsék, egy második címlistát lehet elhelyezni a tároló­ban, amely címlistánál a kapcsolási számok al­kotják a címeket, és ezen címeknél a kapcsolási számoknak megfelelő központi számok vannak tárolva. Az ilyen lista azonban igen hosszú lesz, mert ha a kapcsolási számban a számjegyek szá­ma K, akkor a központ 10K számú kapcsolási szám bármelyikét fogadhatja, míg a központi szá­mok száma többnyire lényegesen kisebb. A cím­listának tartalmaznia kell azokat a kapcsolási szá­mokat is, amelyeknek nem felel meg a központ­ban központi szám és ezen címek mellett olyan információ van tárolva, amely jelzi, hogy a kap­csolási szám nem tartozik a kérdéses központhoz. Ilyen módon az először ismertetett módszer hosszú átalakítási időt eredményez az egyik irányban, míg a másik módszer nagyméretű tá­rolót tesz szükségessé és következésképpen igen költséges. Jelen találmánnyal ezért olyan kapcso­lási elrendezést kívánunk megvalósítani, amely­lyel az átalakítás végrehajtása központi számról kapcsolási számra és viszont oly módon lehetsé­ges, hogy az átalakítási idő mindkét esetben olyan nagyságrendű, mint a két ismert fenti módszer 162499

Next

/
Oldalképek
Tartalom