162421. lajstromszámú szabadalom • Miniatűr "Crossbar" kapcsoló mechanikus retesszel

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <#r^> ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 162421 Bejelentés napja: 1967. X. 20, Módosítási elsőbbsége: 1968. IV. 20. Franciaországi elsőbbségei: 1966. X. 20. 1-6. igénypontok 1967. IV. 21. 7-16. igénypontok Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. XII. 31. (IE-289) (PV 80 753) (PV 10 3657) Nemzetközi osztályozás: H 01 h 67/26 í\ -.-X\ Feltalálók: Vazquez Charles mérnök, Paris, Dufresnoy Guy Claude mérnök. Paris, Maelstaf Serge Marcel Yves mérnök, Paris, Barbaut Miche Charles Joseph mérnök, Savigny Franciaország Tulajdonos: International Standard Electric Corporation, New York Amerikai Egyesült Államok Miniatűr „crossbar" kapcsoló mechanikus retesszel í A találmány tárgya miniatűr keresztrudas (a további­akban: crossbar) kapcsoló, amelynek mechanikus retesze van és amelynél a működtetett keresztpontokat minden további villamosenergia felhasználása nélkül tartjuk mű­ködtető helyzetükben, miután a keresztpont működtetése 5 megtörtént. A távközlés területén a kapcsolórendszerek olyan cross­bar kapcsolókat használnak, amelyek általában rnulti­szelektoros kereteknek nevezett berendezésekbe vannak szerelve. Az ilyen berendezésekben a kereszt pont működ- 10 tetése általában egy első elem vagy választórúd és egy második elem vagy tartórúd (egyes országokban össze­kötőrúdnak is nevezik) egymást követő mozgásaként je­lentkezik. Szokásosan a keresztpontot ezután működtető helyzetben tartják azáltal, hogy a tartórudat nyugalmi 15 helyzetéből kitérített helyzetben tartják és ehhez egy tartó­mágnest kell folyamatosan gerjeszteni a hívás teljes idő­tartama alatt. Ez viszonylag lényeges villamosenergia­fogyasztást okoz. De legalább olyan fontos körülmény, hogy az energiafelhasználás változó, minthogy függ attól 20 az időtartamtól, ameddig a keresztpontnak működő hely­zetben kell maradnia és ez az idő nagymértékben vál­tozik a nap folyamán. Ez a változás az energiaellátás nem kielégítő kihasználását okozza. Hogy elkerüljék az energia ilyen felhasználását és az 25 energiaellátás nem kielégítő használatát, olyan tartóruda­kat használtak, amelyeknek mágnesesen reteszelő elektro­mágneseik vannak. Az ilyen mágneseknek általában acél­magjuk van, amelynek remanens mágnesessége elégséges ahhoz, hogy a hozzá tartozó tartórudat működtető hely- 30 zetében reteszelje, miután a gerjesztő vezérlő impulzus már megszűnt. Ezután a tartórudat csak úgy lehet kioldani, hogy a magot demagnetizálják ellentétes demagnetizáló fluxus segítségével, amely a remanens fluxust megszűn­teti. Az ilyen mágneses reteszelés azonban nehézségeket okoz a kalibrálásban és az áramimpulzus alakításában, amely a demagnetizáló fluxust előállítja. Ezen túlmenően, a mágnesesen reteszelhető magok általában olyan anyag­ból vannak, amelyeknek megmunkálása nehéz és amelyek lökés hatására porlódnak. Egy másik fontos szempont, hogy a hozzá tartozó vezérlő áramköröket úgy kell tervezni, hogy a mágnesesen reteszelt tartómágneseket újra kiválasszák és ezután gerjesszék a demagnetizáló fluxussal, hogy a kapcsolat megszűnjék. Ez a logikai áramkörök nagymértékű szaporításával jár olyan más rendszerekhez viszonyítva, amelyeknél a logikai áram­köröknek csak az eredeti választást kell végezniök és nem kell választaniok és kioldaniuk minden egyes ke­resztpontot. Szokásosan ezek és más crossbar kapcsolók igen masszív szerkezetűek a mai előírások szerint és sok mechanikus rész (tartók, csapágyak, mágnesek, stb.) van rájuk sze­relve. Ez a szerkezet és ezek az alkatrészek nagy és drága szerszámgépeken készülnek. Ilyen módon a gyár­tónak, aki ilyennel akar foglalkozni, először elő kell teremtenie a tőkét, hogy tudja fizetni a csaknem meg­fizethetetlen indulási költségeket. Hasonlóképpen ugyan­csak szinte megfizethetetlen költséget jelent a gyártó szá­mára az is, hogy változtatni akarja a kapcsoló alak­zatot, miután a gyártó gépek már helyükön vannak. 162421

Next

/
Oldalképek
Tartalom