162391. lajstromszámú szabadalom • Vízgyűrűs vákuumszivattyú

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. XII. 19. (Dl-179) Közzététel napja: 1972. IX. 28 Megjelent: 1974. XII. 15. 162391 Nemzetközi osztályozás: F 04 d 23/00 Feltalálók: Dr. Fáy Csaba a műszaki tudományok doktora 30%, Juhász András oki. gépészmérnök, 20%, Horváth László oki. gépészmérnök, 20%, Sáradi Gyula szerk. csop. vez., 10%, Milecz Győző oki. gépészmérnök, 20%, Miskolc Tulajdonos: Diósgyőri Gépgyár, Miskolc — Díósgyőrvasgyár Vízgyűrűs vákuumszivattyú í A találmány vízgyűrűs vákuumszivattyúkra vonatkozik, melyeknek széles tartományban jó hatásfokot biztosító nyomónyílása van. Vízgyűrűs vákuumszivattyúk nyomónyílásának mérete­zésénél általában a megvalósítandó nyomásviszonyból in- 5 dúlnak ki és arra méretezik a nyomónyílást oly módon, hogy a nyomónyílás két határköre egyrészt a forgórész agyátmérőjével azonos, másrészt — a vízgyűrü állandó szélességét feltételezve — a ház külső falával koncentrikus, a feltételezett vízgyűrü belső határvonalán. E két körív 10 elvileg közös érintővel összefut a függőleges középvonal­ban. A két körívet metsző, a forgórész középpontjából indított sugárirányú egyenes helyzete (et szöge a függőleges irányhoz képest) a nyomásviszony függvénye. Az így kialakított nyílással a vákuumszivattyú egyetlen üzem- 15 állapotban, egyetlen nyomásviszonynál jó hatásfokkal dolgozik. A gyakorlati esetek többségében azonban a vákuumszivattyú változó értékű vákuummal dolgozik, ezért hatásfoka leromlik. Ismert ugyan olyan módszer, amely vízgyűrűs vákuum- 20 szivattyú nyomónyílásának kiképzésénél a kívánt ered­ményt részben biztosítja, azonban a gyakorlatban ez sem vált be, mert azáltal, hogy a nyomónyílástól a szívó­nyílás felé eső szakaszon furatsor van kialakítva, ame­lyekbe kisméretű golyós visszacsapószelepek vannak be- 25 építve, a módszer nagyon komplikált, az adott — álta­lában az alkatrészeket nem kímélő — munkafeltételek között a szelepek gyakran meghibásodnak, s ez esetben a szivattyú hatásfoka leromlik. Vákuumszivattyú-telepek méretezésekor — minthogy a 30 tervezőknek a legritkább esetben állnak pontos adatok rendelkezésére — a vákuumszivattyúkat túlméretezik, aminek következtében a szivattyúk tényleges üzempontja abba a kedvezőtlen tartományba esik, ahol lényegesen rosszabb hatásfokkal üzemelnek. A találmány célja a vízgyűrűs vákuumszivattyúk nyomó­nyílás formájának olyan kiképzése, amely a fent említett hátrányokat kiküszöböli és széles vákuum tartományban jó hatásfokot biztosít. A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy a nyomónyílás külső határvonala a számított vízgyűrü átmérőjénél 0... 4%-kal kisebb átmérőjű, továbbá, hogy a külső házfallal koncentrikus körív és beömlő él forgó­rész-középpontba mutató sugárirányú helyzete a nyomás­viszonyból számított középponti szögnél 20... 40 fokkal kisebb szögértékű. A találmány szerint abból a meggondolásból indulunk ki, hogy lényegében kedvezőbb viszonyok alakíthatók ki, ha a vízgyűrűs vákuumszivattyú nyomónyílásainak nagy­ságát növeljük, mivel kisebb vákuumnál nagyobb közeg­mennyiség áramlik át rajta, s ennek többletvesztesége okozza a hatásfokromlást. Növelni kell a nyomónyílást azért is, mivel a nyomónyíláson ki kell folyni a hűtés­hez szükséges vízmennyiségnek — ami a vákuum függ­vénye. A nyomónyílásnak a szívónyílás felé történő nö­velése esetén az ismert PFLEIDERER-féle elmélet szerint csökken a névleges nyomásviszony. A nyílás növelésének más lehetősége viszont nincsen. Abból a további meg­gondolásból kiindulva azonban, hogy a kifolyó hűtővíz csökkentheti a nyílás keresztmetszetet — ami viszont a 162391

Next

/
Oldalképek
Tartalom