162388. lajstromszámú szabadalom • Eljárás komplexek képzésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 162388 Bejelentés napja: 1970. I. 31. (DE-706) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. II. 1. (P 19 04 940.2 sz.) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. Nemzetközi osztályozás: C 08 f 3/84 Feltalálók: Dr. Haschke Heinz vegyész, Grossauheim, Dr. Bader Erich vegyész, Hanau/Main Tulajdonos: Deutsche Gold- und Silber-Scheideanstalt vormals Roessler, Frankfurt am Main, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás komplexek képzésére í A találmány tárgya eljárás komplexek képzésére. Komplexképzők régóta nagy számban ismertek. Ezek többnyire nitrogén-, foszfor- vagy kéntartalmú vegyületek. A szervetlen komplexképzők példáiként megemlítjük a bórátokat, foszfátokat, szilikátokat és hasonlókat. A szer- 5 ves komplexképzők ismert képviselői például a nitrilotriecetsav, etiléndiamin-tetraecetsav, dietiléntriamin-pentaecetsav, N-oxetil-etiléndiamin-triecetsav, polialkilén-poliamin-N-polikarbonsav, a di- és polifoszfonsavak stb. Az ilyen komplexképzőket nagy mennyiségben használják 10 például az öblítő-, mosó- és tisztítószerekben, a mosási segédanyagokban, valamint a fa- és textilfehérítésben. Felhasználásuk azonban gyakran bizonyos hátrányokkal jár. így például a nitrogén-, foszfor- vagy kéntartalmú vegyületek alkalmazása esetén nehézségek léphetnek fel, mert 15 felhasználásuk a szennyvizekben algák szabályozhatatlan növekedésére vezethet. Ezen túlmenően a polifoszfátok hajlamosak csekély komplexképző tulajdonságú vegyületekké hidrolizálni, ami nem kívánatos csapadékképződéshez vezet. Végül azt is megemlítjük, hogy sok esetben 20 fémekre, pl. alumíniumra gyakorolt korróziós hatás figyelhető meg. Ezenkívül e vegyületek felhasználásának határt szab kötőképességük módja és erőssége [Chem. Ind. 20, 608 (1968)]. Ismeretes továbbá, hogy a kalciumionokkal a citromsav 25 is képes komplexeket képezni (Gmelin, B rész, 3. kiadás, p. 1402). Ez a vegyület azonban gyakorlati felhasználást mostanáig nem talált. Textilsegédanyagok is ismeretesek, amelyek telítetlen aldehidek, pl. az akrolein olyan homo- vagy kopolimeri- 30 • • • ' ' • 2 zátumai, amelyekben az I és II általános képletű egységek többször előfordulnak. Az ilyen polimerizátumok képesek ugyan alapvetően kelátképzésre egyes fémionokkal, azonban a gyakorlatban nem nyertek, műszaki felhasználást, mert ném mutatnak gyakorlatilag használható hatást (611 797 sz. belga szabadalmi leírás). A megfelelő komplexek stabilitása nagyon csekély, és oldhatóságuk nem mindig kielégítő. A találmány tárgya eljárás komplexek képzésére bizonyos polimer oxikarbonsavak, illetve azok sóinak felhasználása útján, ahol a fenti hátrányok egyáltalán nem, Vagy pedig erősen csökkent mértékben jelentkeznek. A találmány értelmében komplexképző alatt a tisztán elektrosztatikus, ioncserélő-analóg ion-polielektrplit kölcsönhatású anyag is értendő [G. Jander és H. Wendt, „Lehrbuch der analyt. und präp. anorg. Chemie", 3. kiadás, pp. 23-29; J. Phys. Chem. 58, 1128 (1954)]. A találmány szerinti eljárás értelmében komplexképzőkként karboxU-, ill. karboxilát- és hidrOxilcsoportokkal rendelkező, egyenes vagy elágazó szénláncú, a főláncban elsősorban C—C kötéseket tartalmazó polimerek kerülnek felhasználásra, amelyekben a karboxil-, ill. karboxilátcsoportók és a hidroxilcsoportok aránya legalább 0,5, előnyösen 1,1 és 16 között, különösen 2 és 9 között van, és amelyek minimális polimerizációfoka 3, célszerűen 3 — 5000, előnyösen 3-600. Ezek a polimerek adott esetben kisebb mennyiségben tartalmazhatnak oldalhelyzetű vinil- vagy karbonil-csoportokat is, amelyek a komplexképző hatékonyság szempontjából nem bírnak jelentőséggel. A polimerek például 162388 1
