162283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórtartalmú vinilpolimerek stabilizálására és/vagy feldolgozhatóvá tételére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja 1971. IV. 01. (MA-2217) Közzététel napja 1972. VI. 28. Megjelent: 1974. IX. 13. 162283 Nemzetközi osztályozás' C 08 f 45/58, C 08 f 29/18 Feltaláló(k): Bálint Pálné oki. vegyész, 15%, Csonka Lajos, oki. vegyész, 15%, Galambos György vegyészmérnök, 5%, Gömöry Hál oki. vegyész, 15%, Kelen Tibor oki. vegyész, 15%, Nagy Ferenc oki. vegyész, 10%, Szerecz János oki. vegyész, 15%, Tüdős Ferenc oki. vegyész, 10%, Budapest Tulajdonos: " ~ Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete, 50%, Budapest, Intercooperation Kereskedelemfejlesztési Rt., 50%, mint az MTA KKI jogutóda Eljárás klórtartalmú vinilpolimerek stabilizálására és/vagy feldolgozhatóvá tételére 1 Találmányunk tárgya eljárás klórtartalmú vinilpolimerek 'stabilizálásáraés/vagy feldolgozhatóvá tételére. A jelenleg ismert eljárásoknál stabilizátorként a következő' anyagokat alkalmazzák: ólom, bárium, kadmium, cink fémek anorganikus és organikus savakkal képezett bázikus vagy 5 semleges sóit (pl. bázisos ólom-szulfát, ólom-ftalát, bárium-sztearát). egyes fémorganikus vegyületeket (pl. dibutil-ón-dilaurát, fémarganikus merkaptidok), továbbá epoxidált olajokat, a haromortékű foszfor organikus származékait (pl. trifenil-foszfit); [1. pl. F. Chevassus, R. de 10 Broutelles: La stabilisation des chlorures de polyvinyle, F.d. Amphora, Paris 1957. 93 116 old.; M. B. Níjman: Sztarényije i sztabüizacija polimerov, Izd. Nauka, Moszkva 1964. 172 184 old.; J. Voigt: Die Stabilisierung der Kunststoffe gegen Licht und Wafnne. Springer Verlag Berlin, 15 Heidelberg, New-York 1966. 236 388 old; K. Thinius: Stabilisierung und Alterung von Plastwekstolfen, L, Ak. Verlag, Berlin 1969. 224-613 old.| A stabilizátorokkal szembeni egyik alapvető követelmény, hogy a stabilizálandó klórtartalmú vinilpolimer - 20 adalékanyag rendszerben homogén, lehetőleg molekuláris dimenziójú eloszlás legyen elérhető. Ebből a szempontból igen hátrányosan viselkednek az egyébként jó stabilizáló hatásukkal kitűnő anorganikus ólomsók (szulfátok, szilikátok), minthogy e vegyületek szilárd porszerü anyagok, 21 ezért stabilizáló hatásuk csak a fázishatárokra korlátozódik, és az ilyen porszerű, heterogén fázisban jelenlevő adalékanyagok belső anyagtartalma a stabilizáló hatás szempontjából elvész. A porszerű stabilizátor és a : klórtartalmú vinilpolimcr közötti tetemes polaritás 30 differencia miatt a diszpergálás még nagy energiabefektetéssel is csak tökéletlenül lehetsége, minthogy az elemi szemcseméretig való eloszlatás során a klórtartalmú vinilpolimer mind termikus, mind mechanikus degradálódásnak van kitéve. Az ilyen stabilizátorok 35 szinezékpor-jellegéből következik, hogy a felhasználásukkal készült termékek átlátszatlanok és inhomogenitásuk miatt az elektromos átütési szilárdságuk a vékony rétegek tartományában erősen romlik. A stabilizátorok fenti hátrányainak kiküszöbölésére fejlesztették ki a molekuláris eloszlásban is könnyen bevihető fémorganikus stabilizátorokat. Az ilyen, egyébként kitűnő stabilizáló hatást felmutató fémorganikus vegyületek nagy része erősen mérgező, és alkalmazásuk sok esetben (pl. élelmiszeripari csomagolóeszközök, fogyasztási cikkek, stb.) nem megengedett, ugyanakkor aránytalanul költségesek, különösen az alacsony toxicitásu típusaik. 11. pl. J. Voigt: Die Stabilisierung der Kunststoffe gegen Licht und Wärme, Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New-York 1966. 432 439 old.; K. Thinius: Stabilisierung und Alterung von Piasterkstoffen, L, Ak. Verlag Berlin 1969. 689-705 old.) A stabilizátorként alkalmazható epoxi-vegyületek stabilizáló-kapacitása az oxirán-gyűrű tartalom függvénye lévén önmagában általában nem elegendő, korlátozott összeférhetősége, illetve a növekvő epoxi-hányaddal együttjáró migráció-növekedés miatt. Ezért az ilyen tipusu stabilizátorokat csak kiegészítő stabilizátorként szokás alkalmazni; |1. pl. K. Thinius: Stabilisierung und Altenung von Plastwerkstoffen, I., Ak. Verlag Berlin 1969. 248-266 old.) A stabüizáló hatás tanulmányozása során meglepő módon azt találtuk, hogy a fenti hátrányok kiküszöbölése mellett kiváló stabilizálás érhető el klórtartalmú vinilpolimerek esetében di- és polifunkciós szerves savak parciális észtereinek egyes fémsóival, különösen aluminium, ólom és ón sókkal. Ezek az új stabilizátorok olyan vegyületek, amelyeknek molekula-méreteit a kiindulási parciális észterek funkcionalitása és az alkalmazott fém koordinációs száma határozza meg, miáltal módunkban áll a molekula-méret tág határok közötti változtatása. Ilymódon lehetőség nyilik arra. 162283