162218. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szemcsés, porszerű vagy agyagtartalmú anyagok granulometrikus szétválasztására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. IV. 09. (BU—562) Közzététel napja: 1972. II. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162218 Nemzetközi osztályozás: B 03 b 3/00 •r, vJ

i:i:.4ftii

m U Feltalálók: Richard Coren-Alloro mérnök, Orleans, Roger Cuvillier mérnök, Párizs, Franciaország Tulajdonos: Bureau de Recherches Geologiques et Minieres, Párizs, Franciaország Berendezés szemcsés, porszerű vagy agyagtartalmú anyagok granulometrikus szétválasztására A találmány nedves közegben működő szétválasztó berendezésre vonatkozik, — meghatározott szétválasztási mérettel, ahol a szétválasztásra kerülő anyagok durvaszemcsés, porszerű, vagy agyagtartalmú keverékek lehetnek — 5 amely nagyon finom szitaszövettel való szétválasztást tesz lehetővé, nagy szétválasztási pontossággal és jelentékeny szétválasztott anyagmennyiségekkel. Az ismert granulometrikus szétválasztó béren- 10 dezések felhasználási lehetőségei általában korlátozottak, ami mind a szétválasztás dimenziójának a szintjében, mind a szétválasztás pontosságának és teljesítményének vonatkozásában, mind a szétválasztható mennyiség vonatkozása- 15 ban megmutatkozik, amely mennyiség a szétválasztás dimenziójával egyidejűleg csökken. Ezért az ipari sziták, a síkrosták vagy íves rosták általában durva, 100 mikron feletti szem- 20 csefrakciók esetében alkalmazhatók. Ismeretesek más típusú berendezések, amelyek sokkal finomabb szemcsefrakciók szétválasztására alkalmasak, ilyenek például a hidro- 25 klasszifikátorok vagy hidrociklonok. Az anyagnak az ezekbe a berendezésekbe való betáplálását azonban egy vagy több előzetes osztályozási művelet kell hogy megelőzze, amelynek során a legnagyobb szemcsefrakciókat eltávolítják. 30 Emellett a végleges szétválasztás nem pontos, és a legfinomabb frakciónak néha jelentős része a nagyobb frakcióval együtt eltávozik a berendezésből. Ennek következtében az iparban, tekintettel a megkövetelt nagy szitálási mennyiségekre, nem tudtak más megoldást találni, csak azt, amely szerint viszonylag nagy, 0,1 mm-es, de általában e méret feletti lyukméretű szitaszövetekkel dolgoztak, és emellett dinamikus szitálási eljárást alkalmaztak: vibrálással, lökésekke, rezgésekkel, forgatással tartották mozgásban a szitaszerkezeteket, amihez szükségszerűen költséges és térigényes berendezésekre volt szükség. Ezzel szemben a laboratóriumokban finom szitaszöveteket alkalmaznak, és dinamikus eljárás mellőzésével hajtják végre a szétválasztási műveletet; ily módon azonban csak nagyon kis anyagmennyiségeket lehet szétválasztani. Ez a statikus szűrési eljárás nem felelhet meg az ipar követelményeinek, mert alkalmazását ténylegesen nemcsak a művelet végrehajtásához szükséges hosszú idő, hanem a finom szitaszövet elhasználódással szembeni ellenállásának a hiánya, és idő előtti elhasználódása is korlátozza. Mivel ezek a szitaszövetek csak csekély mennyiségekkel szemben ellenállóképesek, a sziták csak kisméretűek lehetnek, pl. 20 cm 162218