162212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és diagnosztikai szer glukóz enzimes meghatározására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 4& Jb m^k KP 9^k W0 JP4k fc ••• I LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VIII. 11. (BO—1243) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. VIII. 11. (P 19 40 816.3) Közzététel napja: 1972. VIII. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162212 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 31/14 SJ Feltalálók: Bergmeyer Hans Ulrich vegyész, Tutzing, Bernt Erich gyógyszerész, München, Gruber Wolfgang vegyész, Garatshausen, Schmidt Felix Helmut biokémikus, Mannheim, Stork Harald orvos, Lampertheim, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Boehringer Mannheim GmbH cég, Mannheim, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és diagnosztikai szer glukóz enzimes meghatározására A találmány tárgya egy enzimes glukóz meg­határozási módszer, hexokinázzal és glukóz-6--foszfát dehidrogenázzal, továbbá diagnosztikai szer az eljárás kivitelezésére. Ismeretes az az eljárás, mellyel a glukózt 5 enzimes úton úgy határozzák meg, hogy ade­nozintrifoszfát és hexokináz segítségével glukóz­-6-foszfáttá alakítják át. Glukóz-6-foszfát-dehid­rogenáz (G—6—PDH) jelenlétében a keletkezett glukóz-6-foszfátot nikotinamid-adenin-dinukleo- 10 tidifoszfát (iNADP) segítségével ezután glukonát­-6-foszfáttá alakítjuk át. Az átalakítás során a gluikóz-j6-foszfáttal ekvivalens mennyiségű re­dukált nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát (NiADPH) keletkezik. Az utóbbit fotometrikus 15 módszerekkel könnyen meg lehet határozni. Ez az eljárás teljesen megbízható, specifikus és idegen anyagok gyakorlatilag nem zavarják. Biológiai folyadékokban és élelmiszerekben ez az eljárás igen jól bevált a glukóz meghatáro- 20 zására. Az eljárás hátránya egyedül abban van, hogy a pufferoló-anyagok, az ATP, az NADP és a magnéziumszuMát oldatait egyenként kell be­pipettázni, mivel az adenozintrifoszfát (ATP) oldata az eddig alkalmazott oldószeavkeveré- 25 kékben, így trietanolamin-hidrokloridban, nát­riumhidroxidban és magnéziumszulfátban nem eléggé stabil ,és kis idő múlva zavarosodni kezd. Azt találtuk, hogy az adenoziintrifoszfátból. trietanolamin-hidrokloridból, nátriumhidroxid- 30 ból és magnéziumszulfátból álló oldat hosszabb ideig is tiszta marad, ha az oldathoz egy azid­vegyületet teszünk. A glukóz meghatározására vonatkozó találmányunk szerinti eljárásnak lé­nyege tehát az, hogy a glukózt adenozintrifosz­fát (ATP) és hexokináz segítségével glukóz-6--foszfáttá alakítjuk át, melyet glukóz-6-foszfát dehidrogenáz (G—6—PDH) jelenlétében nikotin­-adenin-dinukleotid-foszfát (NADP) segítségévei oxidálunk glukonát-6-foszfáttá és az -egyidejű­leg képződő redukált nikotinamid-adetiia-di­nukleotid-foszfát (NADPH) meghatározásához olyan pufferoló-oldatot használunk, melyben egy azid-vegyület is van. Pufferolásra előnyös­nek találtuk a trietanolamin-hidroklorid, nát­riumhidroxid- illetve nátriumkarbonát és nát­riumazid oldatainak keverékét. Találmányunk szerinti eljárás lehetővé teszi azt, hogy a meghatározáshoz szükséges vegy­szereket — az enzimek és az NADP kivételével — egy oldatban tárolhassuk és ilyen formában használjuk fel. Olyan oldatok, melyek ATP-ből, magnéziumszulfátból, nátriumhidroxidból, illet­ve nátriumkarbonátból, trietanolamin-hidroklo­ridból és nátriumazidból álltak, még 3 hónapos 33 °C-on való tárolás után sem mutattak zava­rosodást, sem az ATP-tartalom csökkenését. A hasonló összetételű, de nátriumazdd nélküli olda­tok legfeljebb 2 hétig tárolhatók hűtőszekrény-162212

Next

/
Oldalképek
Tartalom