162176. lajstromszámú szabadalom • Önreteszelő csővezetékkapcsoló sínhezkötött járművekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XII. 03. (VE—582) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. XII. 06. (136 507) Közzététel napja: 1972. VII. 28. Megjelent: 1974. VIII. 31. 162176 Nemzetközi osztályozás: B 61 g 5/00 Feltaláló: Reiner Seibt oki. mérnök, Bischofswerda, Heinz Schmeiss mérnök, Bautzen, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Ministerium für Verkehrswesen, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Önrcteszelő csővezetékkapcsoló sínhezkötött járművekhez A találmány önreteszelő, főként frontálisan kapcsolódó tipusu csővezetékkapcsoló sinhezkötött jármüvekhez, amely mind vezérelt, mind nem vezérelt kivitelű jármükapcsolónál alkalmazható, mimellett a nyomóközegterheléskor fellépő reakció- 5 erőket célszerűen felhasználjuk a kapcsolandó jármű csővezetékkapcsolójával történő reteszeléshez. A esővezetékkapcsolóknál áltálában fellép az a hátrány, hogy amikor a nyomóközeg hat, a tulnyo- 10 más következtében reakcióerők ébrednek, amelyek az egymással összekapcsolt légvezetékeket érintkezési felületeikkel ellentétes irányban egymástól szétnyomni igyekeznek. A csovezetékkapesoló nyomóközegtérhelés kö- 15 vetkeztébeni szétválásának elkerülésére ismeretes az a megoldás, hogy az Önműködő vezetékkapcsolőn oldalt, a légvezető cső elülső szájnyilása előtt annak hosszanti tengely éhez merőlegesen kapcsolt hengert helyeznek el, amelyben a légvezető csőtől kiinduló 20 összekötővezetéken át nyomóközeggel terhelhető dugattyú van elrendezve, amely egy tartótaggal van ellátva; ez a tartótag Összekapcsolt állapotban a dugattyú nyomóközeggel való terhelésekor az ellenkapcsoló egy részét befogja. 25 Más esetben azt javasolták, hogy ezt a hengert a légvezető csővel egytengelyűén rendezzék el, mimellett a tartőtag összekapcsolt állapotban a dugattyú nyomóközeggel való terhelésekor a vezetékkapcsoló foglalatán lévő ütközőhöz nyomódik, és 30 ezáltal a légvezető csöveket egymáshoz nyomva tartja. Mindkét fenti megoldásnak az a hátránya, hogy a hengervezetékek nagy kopásnak, és a kondenzvizképződés következtében állandó korróziónak vannak kitéve. Fennáll továbbá a befagyás veszélye is, aminek következtében a működés kérdésessé válik; végül ez a szerkezet nagy előállitási és karbantartási költségráfordítást igényel. Vezérelt csővezetékkapcsolónál ismert az a megoldás, amely szerint a megfelelő ellenkapcsolóval való kapcsolási folyamat vége felé a vezérlőkészülék állitókarját egy rugóterheléses retesz segítségével a kapcsolóhelyzetben megakasztják, és a vezérlőkészüléken elhelyezett csővezetékkapcsolót a mechanikus jármükapcsolóval szemben rögzítik. Az említett retesz vezérlése itt közvetlenül a kapcsolandó jármükapcsoló révén történik, amely az állitókar rögzítését a vezérlőkészüléken elhelyezett csővezetékkapcsolóval funkcionálisan előidézi. A jármükapcsolók egymáshoz képest történő elmozdulása esetén azonban ennél a kiviteli módnál nagy a sérülési veszély, és a záróberendezés — mivel sok alkatrészből áll — ugyancsak nagy előállítási és karbantartási ráfordítást igényel. Jegesedés esetén továbbá az a nagymérvű hátrány is fennáll, hogy a csővezetékkapcsoló a jármüvek szétkapcsolásakor a zárószerkezet befagyása következtében a jármű- és a csővezetékkap-162176
