162021. lajstromszámú szabadalom • Szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. V. 29. (VI—746) közzététel napja: 1972. VI. 28. Megjelent: 1974. VI. 29. 162021 Nemzetközi osztályozás: H 01 t 3/00; H 01 t 5/00 Feltalálók: Horváth Fausto .oki. mérnök, 28%, Rada József oki. mérnök, 28%, Varsányi Károly technikus, 16%, Vekerdy Attila oki. mérnök, 28%, Budapest Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Budapest Szikraköz, előnyösen túlfeszültséglevezetőhöz A találmány tárgya szikraköz, előnyösen túl­feszültséglevezetőhöz, mely lehetővé teszi a megszólalási küszöbfeszültség értékének ala­csony szinten tartása mellett az oltóképességnek az ismert megoldásokhoz képesti megnövelését, 5 egyszerű szerkezeti kialakítással és a működés nagyfokú megbízhatóságával. A túlfeszültséglevezetők szikraközei határoz­zák meg a megszólalási küszöbfeszültség értékét és — olfóképességüktől függően — a névleges 10 levezetőáramhoz tartozó maradékfeszültség érté­két is. Ha e két feszültség-küszöbszintet csökkent­jük, csökken a szigetelés igényessége is, • ami jelen/tősen csökkenti az ilyen megoldással épült 15 villamos hálózatok beruházási igényét. A szigetelési igény csökkentése elérhető len­ne egyszerű, az ívet nem terelő szikraközökkel, is, ha a szikraközökkel sorbakötött, szelephatá- 20 sú ellenállások jellemzői azt lehetővé tennék. A technika mai állása szerint az ellenállások jellemzői ezt a lehetőséget nem biztosítják, ezért a feladatot a szikraközök sajátos kiala­kításával szükséges megoldani. A továbbiakban 25 abból indulunk ki, hogy az ellenállások jel­lemzői adottak és ezekhez kell igazodni a szik­raközök kialakításánál. Ismeretes, hogy a megszólalási küszöbfeszült­ség és a maradékfeszültség csökkentése egyen- 30 ként is megkívánja az oltóképesség megnöve­lését; mindkét érték csökkentéséhez az oltó­képességet megfelelően nagyobb mértékben kell megnövelni. Az oltóképesség ilyen feltételek közötti meg­növelésére eddig kialakított megoldások lénye­gében két főbb csoportra oszthatók. Az egyik csoportnál az ívet önmagába vissza­térő pálya mentén, nagy sebességgel terelik, külső mágneses tér segítségével. A másik csoportnál az ívet szintén kiszorít­ják keletkezési helyéről és megnyújtva oltó­kamrába terelik, ahol kioltják. Itt is alkalmaz­ható külső mágneses tér; előfordul, hogy az ív­hez tartozó áram szolgáltatta mágneses teret hasznosítják. Az első csoport szerinti megoldásokat egysze­rűségük jellemzi, hátrányuk viszont, hogy az oltóképesség megfelelően korlátozott; a megszó­lalási feszültség beállítása az elektródák közötti távolság alkalmas megválasztásával történik, s itt az ív eloltásáig az ívhossz állandónak te­kinthető. A másik csoport szerinti megoldások műszaki sajátosságai kedvezőbbek, de a szerkezeti ki­alakítás bonyolultabb és költségesebb, főként azért, mert az ív az oltókamrában folyamato­san azonos helyen ég, s ennél fogva az oltó­kamra csak íválló anyagból készülhet. 162021

Next

/
Oldalképek
Tartalom