160944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilszulfonilacetilperoxidok és alifás szulfonsavak elegyének előállítására alkánok ecetsavanhidrides szulfoxidációjával

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VIII. 17. (MA—2134) Közzététel napja: 1972. I. 28. Megjelent: 1974. I. 31. 160944 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 143/02 Feltalálók: Dr. Klumpp Egon oki. vegyész, 35%, Budapest, Földes Ernő oki. vegyészmérnök, 20%, Veszprém, Dr. Báthory József oki. vegyészmérnök, 15%, Veszprém, Dr. Hartwig István oki. vegyészmérnök, 10%, Budapest, Vad János oki. vegyészmérnök, 12%, Budapest, Bartha Béla oki. vegyészmérnök, 8%, Budapest Tulajdonos: Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intéztt, Veszprém, és Egyesült Vegyiművek, Budapest Eljárás alkilszulfonilacetilperoxidok és alifás szulfonsavak elegyének előállítására alkánok ecetsavanhidrides szulfoxidációjával A találmány 12—20 szénatomot tartalmazó egyenesláncú alkilszulfonilacetilperoxidok és al­kilszulfonsavak kloroformos elegyének (0,5— 21,0% peroxidok; 1,4—4,0% szulfonsavak) elő­állítására szolgál. ' 5 Az ismert szuKoxidációs eljárások egyike az ún. ecetsavanhidrides eljárás (DBP 907.174 1954). Ennél normál álként, 'kéndioxid és oxi­gént valamint eeetsavanhMridet reagáltatnak 10 egymással és eközben az alkilszuMonilacetilper­oxid katalizátor és alkánszulfonsav képződik egyidejűleg. Az atílezőszert célszerűen a már említett ecet- 15 savanhidridet 0,5—5,i0%-os mennyiségben hasz­nálják, a reakciót 2:1 mólarányos összetételű' kéndioxid-oxigén gázéleggyel 20—70 °C~on hajtják végre. Az alacsonyabb hőmérséklet az alkilszulfonilacetilperoxid származék, a maga- 20 sabb hőmérséklet a perszuMoinüvegyület további részvételével az alkilszulfonsav képződésének kedvez. Az eljárás illetve reaktiófolyaimat két lépését már két reaktorban elkülönítve írja le a DBP 916 411 (1954) szabadalom. A második 25 magasaibb (60°) hőmérsékleten lezajló lépésben (reaktorban) a termék jobb elválasztása és a mellék reakciók visszaszorítása érdiekében ext­rahálószert (pl. vizet) is alkalmazhatnak. A re­akcióköriUniények között giázhalmazállapotú 30 vagy szilárd szénhidrogének szulfoxidálását megfelelő oldószerrel célszerűen és leggyakrab­ban széntetrakloriddal töltött reaktorban vég­zik. Az irodalomból (F. ASINGER, Chemie n. Technologie der Paraffirikohlenwasserstoffe S. 423 és ott idézett irodalom, valamint a paraf­fin-klórozásra vonatkozó fejezetek) ismeretes, hogy a paraffinok klórozása és szulfoklórozása valamint a paraÉfin oxidáció és a paraffinszulf­oxidáció analóg reakcióknak tekinthetők, el­sősorban a reakciómechanizmusok gyökös jel­lege miatt. Az idézett irodalomban leggyakrab­ban használt oldószer az inert (perhalogénezett) széntetraklorid. Éppen ennek ismeretében az ecetsavanhidri­des szulfoxidációnál az oldószerek közül, eddig tudatosan mellőzték a kloroformat, mert annak diszponibilis hidrogénatomja könnyen lehasad­hat, és feltételezhetően ennek következtében a kloroform maga is szulfoxid'álódhat, mégpedig előnytelen mosóhatású Mklórmetilszulfonsavvá. Az irodalmi adatok közül ezt a feltevést leg­inkább az a tény támasztja alá, hogy a kloro­form dklohexilszulfonilacetilperoxid katalizátor segítségével szénitetrakloriddá klórozható (R. GRAF, Liebig's Annalen 578, 79 és 61 oldal 1952). Kísérleteink során ezzel szemben meglepő módon, azt találtuk, hogy a kloroform nem ká-160944

Next

/
Oldalképek
Tartalom