160934. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés műanyagcsöveknél

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI m m LEIRAS Bejelentés napja: 1966. VIII. 2. Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1965. VIII. 2. (K—56785 XII./47 f.) (1. igp.) Ausztriai elsőbbsége: 1966.1. 20. • (A 538/66) (2—4. igp.) Közzététel napja: 1972. I. 28. Megjelent: 1973. XII. 31. 160934 Nemzetközi osztályozás: F 16-1 47/00 t:-j0* tt^1 "' ^i/^\ SSníTtíF «e 15 í * ? -'-** Feltalálók: Karl MÜHLNER igazgató, München Karl JIRKA mérnök, München, Johann GÜTLHUBER mérnök, Irlbach bei Straubing, Tulajdonos: Konststoffwerk Gebrüder ANGER GmbH und Co., München, Német Szövetségi Köztársaság Csőkötés műanyagcsöveknél A találmány csőkötés főleg hőrelágyuló mű­anyagból készült csöveknél, melynél az egyik cső vége, a másik csőnek karmantyúként kiszé­lesített végébe csúsztatható. A karmantyúnak legalább egy belső gyűrűs Jhornyában gumisze- 5 rűen rugalmas alakváltozásra képes tömítőgyűrű van elhelyezve, melynek belső átmérője, mind­addig amíg a másik cső végének becsúsztatása nem történik meg, kisebb, mint a becsúsztatandó cső külső átmérője. Az ilyen csőkötések különö- 10 sen cseppfolyós és gáznemű folyadékokhoz al­kalmazott vezetékeknél használhatók, éspedig még nyomóvezetékek esetében is. Az ilyen típusú eddig ismert csőkötések eseté- 15 ben rendszerint a tömítőgyűrű betolt csővég esetében teljes mértékben a gyűrűs horony bel­ső falára feküdt fel. Ilyen kialakítás esetén a beillesztendő csővég becsúsztatása során a tömí­tőgyűrű deformálására szükséges erő az alakvál- 20 tozás növekedésével állandóan emelkedik, és így adott esetben a szerelési munkánál viszonylag nagy erő kifejtésére volt szükség. Az eddig is­mert megoldások egy további hátránya, hogy gyakran előfordulhat, hogy a becsúsztatandó 25 csővég a tömítőgyűrűt a gyűrűs horonyból ki­nyomja és így szerelés közben igen gondos mun­kára volt szükség. Egyes esetekben továbbá az a feszültség is, melyet a gyűrű alakváltozása so­rán a beillesztésére szolgáló gyűrű horonyfa- 30 Iára kifejt a karmantyúban, rendkívül nagy, ha a karmantyú és a becsúsztatandó csővég méret­eltérései kedvezőtlenek, mert mint már említet­tük, az alakváltoztatásnál jelentkező erő az alak­változás során igen erősen növekszik. A találmány szerint olyan csőkötést alakítunk ki, melynek segítségével az eddig ismert csőkö­tése hátrányait elkerüljük és amely különösen alkalmas nagy átmérőjű csőveknél való alkal­mazásra. A találmány szerinti csőösszekötést az jellemzi, hogy a gyűrűs horony, melynek ten­gelyirányú kiterjedése lényegesen nagyobb mint a mélysége, két legömbölyített belső vállrésszel van kialakítva; ezekben a vállrészekben feksze­nek a tömítőgyűrű legömbölyített élei, amely­nek külső kerületén enyhén befelé ívelt kerületi vájat van és ez a karmantyú gyűrűs hornyával légkamrát alkot, míg a tömítőgyűrű belső olda­lát gyűrűs dudorként domborítjuk ki. A gyűrű alakjának és helyzetének ez a meghatározása akkor érvényes, amikor a csővéget még nem csúsztattuk be a karmantyúba. A csővég becsúsztatása során ilyen kialakítás mellett lényegesen lassabban növekszik a beto­lással szemben jelentkező ellenállás, mint a gyű­rűnek kerek alakban történő kialakítása esetén, mivel a kerületi vájat és a horony fala között a légtér tetszés szerint összenyomható és a csővég betolt helyzetében is utánengedő nyomóerőt fejt 160934

Next

/
Oldalképek
Tartalom