160883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trialkifoszfitok előállítására

MAGTÁR SZABADALMI 160883 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ^^B^ Nemzetközi osztályozás: 1|P Bejelentés napja: 1970. VI. 2. (CU—122) C 07 f 9/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1972. I. 28. í ,.,. Í55',M".Í * HIVATAL Megjelent: 1973. XII. 31. Feltalálók: . Tulajdonos: Dr. Csűrös Zoltán akadémikus, 10%, Dr. Soós Rudolf egy. docens, 20%, Chinoin Gyógyszer és Dr. Tóth Géza főosztályvezető, 20%, Dr. Hoffmann István tud. mts. 15%, Vegyészeti Termékek Gyára Rt., Dr. Petneházy Imre egy. tanárs., 15%, Budapest Szabó Gábor Tamás egy. tanárs., 10%, Szabó Gábor üzemvezető, 10%, vegyészmérnökök, Budapest Eljárás trialkilfoszfítok előállítására 1 A trialkilfoszfitok igen nagy jelentőségre tettek szert az utóbbi években, elsősorban növényvédőszerek területén. A foszforsavészter típusú növényvédőszerek között különös fontosságú csoportot képeznek az enolfoszfátok 5 (DDVP, Foszdrin, Foszfamidon, Bidrin, Birlane stb.). A fenti típusú növényvédőszerek előállításánál a kis szénatomszámú trialkilfoszfitok fontos kulcsvegyületek. A trialkilfoszfitok előállítása elsősorban fősz- 10 fortriklorid és a megfelelő alkohol savmegkötőszer jelenlétében végbemenő reakciójával történik. (Ezenkívül előállíthatók trialkilfoszfitok kis szénatomszámú alkoholokkal való átészterezésével (Dp. 1140 562; USP. 3 056 823; Belga P. 15 627 406), valamint foszfamidok és alkoholok reakciójával is (DBP 1 079 022). A foszfortrikloridból és alkoholból kiinduló eljárások szinte kizárólag az alkalmazott sósav megkötők minősége szerint különböznek egymástól. Savmegkö- 20 tő adalék nélkül ugyanis alkilcsoport lehasadás következik be és a trialkilfoszfit pülanatszerűen elbomlik. Savmegkötőszerként először fémalkoholátokat alkalmaztak (Ber. 38. 1112) ezzel az eljárással 25 kis termeléssel és melléktermékkel szennyezett trialkilfoszfitokat lehetett előállítani. Savmegkötőszerként a legtöbb eljárás szerves bázisokat, elsősorban tercier vegyületeket használ. (Org. Synth. 31111) (USP 3 068 267; Noth. Appl. 30 6 400 736) dialkilanilin, piridin, triallilamin). Az ilyen eljárások legfőbb hátránya, hogy a savmegkötőszerként alkalmazott vegyületek drágák, toxikusak, állandó regenerálásuk külön üzemet igényel. Más eljárások primer aminokat (pl. anilin) használtak savmegkötőszernek (DAS 1 028 554). Ezeknél az eljárásoknál az előzőekben említett nehézségek mellett még fennáll a foszforsavamidok ill. észter amidok képződésének lehetősége is. Több eljárás savmegkötőszerként ammóniát használ. Ennek a módszernek legfőbb hátránya az, hogy szabad ammónia használata esetén —20 °C alatti hőmérsékleten kell dolgozni (DBP 937 946), ami külön nagykapacitású hűtőrendszert igényel, vagy az ammóniát kötött formában kell alkalmazni pl. ammóniumkarbamát (USP 2 859 238) vagy klórkálciumammóniát (DBP 1185 168) formájában. Ezeknek az eljárásoknak hátránya, hogy a fenti vegyületek rendkívül bomlékonyak, nedvszívók, nehezen tárolhatók, ammóniatartalmuk nem állandó. A reakcióhoz szükséges teljesen vízmentes minőségben való előállításuk költséges és külön üzemet igényel. Meglepő módon azt találtuk, hogy trialkilfoszfitok jó kitermeléssel állíthatók elő oly módon, hogy a foszfortriklorid és a megfelelő alkohol reakciójában keletkező sósav megkötésére a reakcióelegyben előállított, nagy pufferkapaci-160883