160473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliaddiciós készítmények előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS bejelentés napja: 1969. VIII. 08. (Cl—914) Svájci elsőbbségei: 1968. VIII. 08. (11 948/68\ 1969. III. 17. (S946/6I9) Közzététel napja: 1971. XI. 25. Megjelent: 1973. VII. 31. 160473 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 45/12 ^VAÜIÜST: N /»ni:»»* A

' Feltalálók: Dr. Deflorin Alberto vegyész, Basel, Abel Heinz kelmefestő-technikus, Reinach, Dr. Berger Alfred vegyész, Eeinach, Dr. Casty Richard vegyész, Kaiseraugst, Töpfl Rosemarie vegyésztechnikus, Basel, Tulajdonos: CIBA—GEIGY AG., cég, Basel, Svájc Eljárás poliaddíciós készítmények előállítására Aast találtuk, hogy értékes új stabil poliaddiciós terméket állíthatunk elő epoxidokból és aminovegyületekből, ha 1:1 és 1:5 közötti egyenérték aranyban epoxidokat polimerekikel, előnyösen di- vagy trimer telítetlen zsírsavakból és polialkilén-poliaminokból álló bázisos poliamidokkal, szerves oldószerek jelenlétében legfeljebb 80 CC hőmérsékleten vízben oldható vagy diszpergálható poliaddíciós vegyületekké alakítunk és legkésőbb a reakció befejezte után sav hozzáadásával gondoskodunk arról, hogy a reakcdóelegy víz hozzáadása után 2 és 8 közötti pH-értékű legyen. A kiindulási anyagokként használt epoxidoknak molekulánként legalább két epoxicsoportot kell tartalmazniuk és monomolekuláris vagy legfeljebb gyengén polimerizált állapotban kell lenniük, tehát nagy mennyiségű reakcióképes epoxicsoportot, célszerűen maximálisan 1000 epoxiekvivalenset kell tartalmazniuk. Erre a célra pl. a ciklusos vagy előnyösen alifás gyökökkel kapcsolt epoxicsoportokat tartalmazó epoxidok, pl. az epiklórhidrin és az etilénglikol vagy glicerin reakűiótermékei, de főleg az epiklórhidrin és az ún. biszfenolok, pl. a 2,2-di-(4'-hidroxifenil)-propán reakciótermékei használhatók fel. Bázisos poliamidok előállítására szolgáló polimer telítetlen zsírsavakként pl. a di- vagy trimerizált linol- vagy linolénsavak jönnek számításba. Ezeket poliamindkkal, főleg alifás poliaminokkal, pl. dietiléntriaminnal, trietiléntetraminnal, tetraetilénpentaminnal, tehát a követ-5 kező H2

N—.(CH

2

—CH

2

—NH)

n

—CH

2

—CH

2

—CH

2

(1) (1) általános képletű aminokkal — melyekben 10 n, 1, 2 vagy 3, illetve keverékek esetén lehet nem egész szám, pl. 1 és 2 közötti átlagérték is — kondenzálva kapjuk a poliamidokat. Ezeknek a poülaimidoknak íbázisosaiknak kell lenniük, amit úgy érünk el, hogy a poliamiidkondenzáció 15 során a karbonsav-csoportokhoz képest aminocsoport (H2

N- és alkilén-NH-alküén) felesleget alkalmazunk. Az epoxidokat a bázisos poliamidokkal 1 :1 20 és 1 : 5 közötti mólarányban reagáltatjuk. Epoxicsoport-egyenértéken azt a grammban kifejezett epoxid mennyiséget értjük, amely egyenértékű egy mól monoepoxivegyülettel, és egy aminocsoport-egyenértéken pedig az egy 25 mól monoarninnal egyenértékű mennyiségű bázisos poliamidot. Az egyenértékeket az ismert módon határozzuk meg. A poliaddíciós termékeket az epoxidokból és a poliamidokból adott esetben egy harmadik 30 komponens, nevezetesen egy monofunkedós ve-160473