160390. lajstromszámú szabadalom • Villamos tömb- ill. rétegkondenzátor

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 196ft. VI. 24. (SI—1119) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. VI. 25. (P 17 64 548.6) Közzététel napja: 1971. X. 15. Megjelent: 1971. V. 31. 160390 Nemzetközi osztályozás: H 01 g 3/175 Feltalálók: Reinhard Behn oki. fizikus, München, Gerhard Hoyler oki. fizikus, München, Hartmut Kessler oki. mérnök, Regensburg, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Siemens Aktiengesellschaft Berlin und München, München, Német Szövetségi Köztársaság Villamos tömb-, ill. rétegkondenzátor A találmány tárgya öngyógyuló vékony ré­tegekkel kialakított tömb-, ill. rétegkondenzá­•tor, amelynek kondenzátortekercse dobra van tekercselve és a dobon ily módon kialakított anyatekercs darabolással van a kívánt részkon- 5 denzátoroikra leosztva. A fenti típusú kondenzátorok előállítására már ismeretes a 165 829 számú holland szaba­dalom. E megoldás szeriint a dobra a kenden- 10 zátorszalagot több rétegben viszik fel, miáltal ún. anyaitekercselést kapnak, majd ezt a kívánt kondenzátorrészekre osztják. A rébegkondenzátorok szokásosan öngyógyuló vékony fémréteggel készülnek. A homlokolda- 15 Ion fémszórással soppolt homlokoldali érintke­ző-réteget alkalmaznak a kivezetők csatlakoz­tatására. A téglalap alakú kondenzátorokban a fémezett dielektrikum-rétegek egymásra van­nak helyezve, és a vágási felületeken mindig 20 két ellenkező polaritású réteg helyezkedik el a dielektrikum vastagságának megfelelő, pl. 2— 10 jjxa távolságban. Ha egy ilyen kondenzátor­ra feszültséget adunk, úgy elvárható, hogy a vágási felületeken átütések keletkeznek. Bár 25 ezek nem vezetnek a kondenzátor zárlatához, mivel a fémrétegek ezeken a helyeben az ön­gyógyuló kondenzátoroknál szokásos módon elégnök. Ezeknek az átütéseknek azonban az a hatásuk, hogy a fellépő áramlökések a kon- 30 denzáitor kivezetésének érintkezését lerontják és a kiégett szakasz szélességi méretének meg­felelően csökkentik a kondenzátor kapacitását a ráadott feszültségtől függően egy vagy több miilMméter szélességben. További hátrány az, hogy az égés során keletkező hatások a kon­denzátor mechanikai szilárdságát csökkentik. Az említett hátrányokat oly módon küszöböl­hetjük ki, hogy a dielektrikumot nyújható mű­anyagfóliából alkotjuk és a fémréteg vezetőké­pességét 1,5 S értéknél nagyobbra választjuk. Beigazolódott ugyanis, hogy az alkalmazott dielektrikum és a fémréteg megfelelő megvá­lasztásával a találmány szerinti módon a hom­loiicfelületfceken pótlólagos kezelés nélkül 500 V feszültségértékig átütések nem. jönnek létre. A találmány szerint dielektrikumként nyújtott műanyag-fóliát alkalmazunk, amelynek felületi struktúrája a körfűrészlappal végzett darabo­lási művelet során keletkezett helyii hőhatás következtében a vágási felület mindkiét olda­lán egy keskeny tartományon belül a kismérvű zsugorodás folytán oly módon változik, hogy a dielektrikumra felgőzölt vékony fémréteg ezen a helyen kis szigetekre szakad. Ha a fémréteg anyaga olyan tulajdonságú, hogy iaz a szabad felüleibekien igen jó szigetelő tulajdon­ságú oxiddal azonnal bevonható — mint ahogy ezt az elektrolitikus kondenzátorok anódjánál alkalmazott szelephatású fémeknél is fennáll 160390

Next

/
Oldalképek
Tartalom