160294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklórmetánszulfeniklorid előállítására
MAGTAR SZABADALMI 160294 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Hlfe^ Nemzetközi osztályozás: dnwlSk C 07 c 149/14; jgg<N Bejelentés napja: 1970. I. 08. {GA—«91) 149/16 "w Német Szövetségi Köztársaság-lbeli elsőbbsége: 1969. I. 08. (P 19 00 659.8>—42) ,^K.ta: ' K , ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel »apja: 1971. X. 15. < í' i HIVATAL Megjelent: 1973. VI. 30. Feltalálók: Meyer Gerhard dr. oki. vegyész, Obernburg, Mägerlein Helmut dr. oki. vegyész, Erlenbach, Rupp Hans-Dieter dr. oki. vegyész, Erlenbach, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Glanzstoff AG., Wuppertal, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás triklórmetánszulfenilklorid előállítására A találmány tárgya eljárás triklórmetán-szulfenü-klorid (permklórmetilmerkaptán) előállítására. Rathke szerző (Ann. 167, 195. oldal, 1873) ismerteti elsőként triklórmetán-szulfenilklorid előállítását széndiszulfid katalitikus klórozása útján. Katalizátorként szinte kizárólag 0,1— 1,0%-nyi mennyiségben jódot használnak. 30 C° alatti hőmérsékleten a megadott reakció az alábbi (1) és (2) egyenletek szerint megy végbe: CS2 +3 Cl 2 (h) CCI3SCI+SCI2 (1) 2i CS2 + 5 Cl 2 (J2) -2 CC13 SC1 + SáCl 2 Ezeknél a reakcióknál kéndiklorid és dikér.dikloridon kívül még szennyező melléktermékként széntetraklorid, tiofoszgén és egyéb vegyületek képződnek. A könnyen illékony melléktermékeket, mint széntetrakloridot és kéndikloridot desztillációs úton lehet a reakciókeverékből elválasztani, ez a módszer azonban rendkívül nehézségekbe ütközik a triklórmetánfenilklorid és dikéndiklorid elválasztásánál. Az atmoszférikus nyomáson történő desztillációnál ugyanis a triklórmetánszulfenilklorid termikus instabilitása következtében elbomlik. Ha a nyomást erősen csökkentjük, akkor is csak csekély mértékben tér el a triklórmetánszulfenilklorid és a dikéndiklorid forráspontja. A klórozásnál képződött keverékből tehát a triklórmetánszulfenilklorid izolálására olyan eljárást javasoltak, amely a kénkloridok kémiai átalakításán alapszik és 5 amelynek során könnyen elválasztható vegyületek képződnek. Ennek megfelelően pl. a kénkloridokat vizes közegben, főként vízgőzdesztillációval hidroliti-10 kus úton lehet elbontani. (Organic Synthesis, Ooll. Vol. 1, 502 (1962); Authanrieth és Hefner, Ber. 58., 2151 (1925). A vízgőzdesztilláció közben technikailag nehezen eltávolítható hulladékgázok (sósav és kéndioxid) és nagyobb mennyiségű (2) 15 kén képződik. A 915 335 számú német szabadalom szerint a hidrolitikus elbontást valamely oxidálószer, pl. klórfelesleg jelenlétében is végre lehet hajtani. Ekkor a kénkloridokból kénsav és sósav képződik. Ez az elválasztási eljárás azon-20 ban a pótlólagosan felhasználandó klór mennyiségek miatt költséges. Egy további feldolgozási mód azon alapszik, hogy a kénkloridokat a klórozásnál képződött keverék kéndioxidos kezelésével, semleges vagy savas szulfitok felhasználá-25 sávial politionátoiklká, tioszulfátifcá, kloridokká stb. alakítják át. Ez a 910 297 számú német szabadalomban javasolt módszer azonban költséges. Ismeretessé váltak olyan elválasztási eljárások is, amelyeknél a kénkloridokat kéntrioxid behatása 30 mellett kénné, tionilkloriddá és kéndioxiddá 1602194
