160253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajfelszín alatti vájatok, pl. alagutak, csatornák, aknák stb. előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNi Bejelentés napja: 1970. III. 07. (BA—2373) Közzététel napja: 197,1. IX. 08. Megjelent: 1971. V. 31. 160253 Nemzetközi osztályozás: E 21 d 9/00 >*^ Feltalálók: Benedek Miklós, oki. mérnök, 45%, Irsai Tamás oki. gépészmérnök, 24%, Dr. Fekete Sándor oki. mérnök, 18%, Ambrus Sándor oki. vegyészmérnök, 8 Sávolyi István oki. mérnök, 3%, Both Zoltán oki. villamosmérnök, 2%, Budapest Tulajdonos: Bányászati Tervező Intézet, Budapest Eljárás és berendezés talajfelszín alatti vájatok, pl. alagutak, csatornák aknák stb. előállítására A találmány eljárás és berendezés talajfelszín -alatti vájatok, pl. alagutak, csatornák, aknák stb. előállítására, ahol az eljárás végrehajtása jövesztőszerkezettel ellátott vágópajzzsal, a kialakított vájatot megtámasztó biztosító 5 elemsorral, sajtolási műveletet végző szerkezetekkel, valamint a kitermelt anyagot a vájatból eltávolító szállítórendszerrel történik. Talajfelszín alatti vonalas vájatok, így alag- 10 utak, csatornák, bánya vágatok stb. építésével már igen régen foglalkoznak. Ezeket régebben kézi szerszámoklkai készített és fából készült ácsiolatokkal biztosított üregekben építették. Alagút jellegű műtárgyak esetében ezek több- 15 nyíre keresztmetszetűket tekintve íves határoló falaikkal voltak kialakítva. A XIX század végén jelentek meg, majd a XX. században terjedtek el a vájatbiztosítások céljára az acélból, illetve vasbetonból készült ún. tübingHSzerkezetefc, me- 20 lyek beépítése: védőpajzs segítségévél történik Mind a falazásos, mind a pajzsos építéstechnológia alapvető sajátossága a kisméretű építőelemekkel történő folyamatos építés. A II. világháború után kezdődött meg előbb a kis átmé- 25 rőjű és aránylag rövid csövek, majd később a nagyobb és hosszabb csöveik alkalmazása sajtolási technológiával vonalas létesítményeknél. A .sajtolás* általában hidraulikus sajtó rendszerrel és valamilyen indító aknából vagy mun- 30 kagödörből kiindulva kezdték meg. A ma ismeretes módszereik lehetővé teszik két-három méter átmérőjű és több méter hosszúságú vasbeton-, műanyag-, vagy acélcsövek sajtolását maximálisan 40—60 m-es összefüggő hosszban. Egy-egy ilyen összefüggő szakasz után újabb közbenső sajtolóállomás, illetve munkagödör telepítendő, ahol a következő szakasz sajtolásához szükséges sajtórendszert helyeznek el. A számos ismert és ilyen célra alkalmazható berendezések egyike a Wiestfalia-Lünen féle rendszer. Az ismert pajzsos-tübinges, illetve sajtolásos építésmód nagy elterjedtsége ellenére számos hátránnyal rendelkezik. Ezek legfontosabbja, mint dr. Széchy Károly: Alagútépítéstan c. könyve említi — hogy csak adott és végig homogén talajféleségbe-n működnek zavartalanul és jó teljesítménnyel. Amint a talaj jellemzői megváltoznak, vagy görgetegeiket, vizes homoklencséket stb. tartalmaznak, a működés már nem megfelelő. Ilyenkor ismételt gépészeti átszerelésre van szükség,, ami tetemes időveszteséget okoz. Hátrányos az ismert gépi berendezésieknél, hogy a homlokfalat vagy egyáltalán nem, vagy csak részben támasztják meg, és a homlokfalon jelentkező talaj vízbeáramlást nem tudják megakadályozni. Vízben dús, szemcsés és képlékeny agyagtalajok esetén a gépi jövesztés megoldat-160253