160066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ioncserélő gyanták előállítására

MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VII. 07. (CE—768) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. IX. 05. (WP 39 b4/142 280) Közzététel napja: 1971. VIII. 08. Megjelent: 1973. I. 31. 160066 Nemzetközi osztályozás: C 08 f 19/02; C 08 f 45/26 «ív»«* Feltalálók: Dr. Häupke Klaus oki. vegyész, Halle, Dr. Hauptmann Rüdiger oki. vegyész, Halle, Dr. Rösel Ekkehard oki. vegyész, Dessau, Stelzner Kurt oki. vegyész, Wolfen, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Chemiekom bánat Bitterfeld cég, Bitterfeld, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás ioncserélő gyanták előállítására i A találmány tárgya eljárás javított tulajdonságokkal rendelkező ioncserélő gyanták előállítására. Egy régóta ismert eljárás szerint az ioncserélő gyantákat úgy állítják elő, hogy megfe- 5 lelő, bifunkciós monomerekből (rendszerint sztirolból, vagy akrilsav-származékokból) és polifunkciós monomerekből (rendszerint divinilbenzolból) előállított kopolimerbe ionképző csoportokat visznek be. Az eddig ismert gyanták io hátrányos tulajdonsága azonban, hogy egyikük sem felel meg egyidejűleg mindkét, az alább •felsorolt követelményeknek. E követelmények a következők: 1. Az adott ion vagy molekula diffúziós 15 együtthatója — és így az ioncsere sebessége — a gyantában nagy legyen; a gyantatest nagy szállítási- és reakciótérrel rendelkezzen, s így nagy ionokat és molekulákat is meg tudjon kötni; továbbá a gyanta minél nagyobb há- 20 nyada vegyen részt a polimeranalóg reakciókban, s így a gyanta száraz súlyára számított ioncserélő kapacitás nagy legyen. 2. A megduzzadt gyanta térfogatára vonatkoztatott funkciós csoport-sűrűség, s egyúttal a 25 gyanta ioncserélő kapacitása nagy legyen; a gyanta térfogata a tárolási ill. duzzasztási körülmények változásakor csak kismértékben változzon, azaz a gyanta ozmotikus ellenállása és szűrőtérfogat-kihasználása megfelelő legyen; 20 végül a gyanta térhálósági foka nagy legyen, és így a gyanta a vázat támadó kémiai behatásoknak messzemenően álljon ellen. Az 1. pontban felsorolt tulajdonságok a kis térhálóssági fokú gyantákra jellemzőek és egyidejűleg kizárják a 2. pontban felsorolt tulajdonságokat, amelyek a nagy térhálóssági fokú gyantáknál lépnek :

fel. A makroporózus gyanták bizonyos mértékig eleget tesznek a fentiekben említett mindkét követelmény típusnak. E gyanták előállítása során a polimerizációt olyan közömbös anyag jelenlétében hajtják végre, amely a monomerekkel elegyedik, a polimert azonban egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen mértékben duzzasztja. Elegendő mennyiségű közömbös anyag és megfelelő térhálósítószer-koncentráció esetén a polimerizáció során új fázis képződik, fe szubmikroszkopikus részecskékből álló, öszszefüggő polimer-aggregátum alakul ki, amelyet permanens pórusok egybefüggő rendszere sző át. Közömbös gátok harmatponiton történő adszorpciójával igazolható, hogy a fentiek szerint kapott polimer, ill. a belőle előállított, nem duzzasztott ioncserélő gyanta megnövefcedett fajlagos felülettel rendelkezik. A pórusok szállítási utakat képeznek, amelyeikben a nagyobb ionok és molekulák is gyorsan áthaladnak, ugyan akkor maga a gyanta erősen térhálós, és 160066