159889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegből vitrokristályos anyagból (kvarcüvegből), kerámiai anyagokból, vagy hasonlóból készült tárgyak kezelésére
MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. IX. 12. (GA—970) Luxemburgi elsőbbsége: 1968. IX. 12. (56.863), Nagy-Britanniai elsőbbsége: 1969. VI. 25. (32.149/69) Közzététel napja: 1971. VIII. 08. Megjelent: 1972. XI, 30. 159889 Nemzetközi osztályozás: C 03 c 23/00 /0^$m*lfc liJWír *\ V' "••t " hlj ^l^^ Feltaláló: Leger Lucien mérnök, Montigny le Tilleul, Belgium Tulajdonos: GLAVERBEL S. A. cég, Watermael^Boitsfort, Belgium Eljárás üvegből, vitrokristályos anyagból (kvarcüvegből), kerámiai anyagokból vagy hasonlóból készült tárgyak kezelésére A találmány tárgya eljárás üvegből, vitrdkristályos anyagból (kvarcüvegből), kerámiai anyagokból vagy kőből készült, kémiai edzéssel kezelt olyan tárgyak kezelésére, melyek külső részének legalább egy darabja nyomó feszültségnek van kitéve. Ismeretes, hogy az üvegből, vitrokristályos anyagból (kvarcüvegből), kerámiai anyagból vagy kőből készített tárgyak keresztmetszetben mért szakítószilárdsága általában kisebb annál az értéknél, mellyel a tárgynak elméletileg rendelkeznie kellene. Így valamely közönséges összetételű, például nátrium- és kálciumszilikátot tartalmazó üvegtárgy szakítószilárdsága kb. 6 kg/mm2 . Az üvegtárgy elméleti szakítószilárdsága ennek a tényleges értéknek többszázszorosa. Ismeretes, hogy üvegtárgyakat edzhetünk úgy, hogy az üvegtárgyat alkalmas közegbe merítjük, s így az üveggel érintkező közegből bizonyos anyagokat diffundáltatunk az üvegbe. A fenti művelet során és a művelet befejeztével a hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy az üveg külső rétegeiben nyomófeszültség keletkezzen, vagy a meglevőhöz képest a nyomófeszültség fokozódjon. Ezt az eljárást — melynek célja felületi nyomófeszültság létesítése vagy a felületi nyomófeszültség fokozása — kémiai edzésnek nevezzük. 10 15 20 25 30 A kémiai edzés során általában az üvegben levő ionokat az üveggel érintkezésben levő közeg ionjaival cseréljük ki. Az eljárás szerint például úgy létesíthetünk a kezelt tárgyban nyomófeszültséget, hogy az üveg külső rétegében elhelyezkedő ionokat olyan ionokkal helyettesítjük, melyek a szóbanforgó külső rétegnek az anyag belsejénél kisebb hőkiterjedési együtthatót biztosítanak. A helyettesítést olyan hőmérsékleten valósítjuk meg, hogy a keletkezett feszültségek kiegyenlítődjenek, illetve a hőmérsékletet addig tartjuk fenn, hogy ez a kiegyenlítődés bekövetkezzen. A kicserélődés után az üveget lehűtjük. A kémiai edzés egy változatánál a felületi nyomási igénybevételt úgy hozzuk létre, hogy az üveg külső részében levő ionokat nagyobb ionokkal helyettesítjük. E műveletet nagy hőmérsékleten hajtjuk végre; e hőmérséklet azonban olyan, hogy a hőmérséklet tartásának ideje alatt a feszültségek nem tudnak teljesen kiegyenlítődni. A helyettesítés után az üveget szobahőfokra hűtjük le, s így a feszültségek mintegy „rögzítődnek". Ügy is létrehozhatunk felületi nyomási feszültséget, hogy az üveg felületén keresztül az üveggel érintkező közegből elektromos erőtér hatására ionokat diffundáltatunk az üvegbe, s a diffúzió során a közegből az üvegbe belépő és az üvegből a közegbe kilépő ionok száma nem egyenlő. A kémiai edzés műveletét nemcsak üvegnél, 159889
