159866. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- és diorganoperoxi-ónvegyületek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. VIII. 08. (DE—684) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. VIII. 15. (WP 12 o/134 157) Közzététel napja: 1971. VII. 29. Megjelent: 1972. XI. 30. 159866 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 73/00 Feltaláló Dr. Dahlmann Jürgen oki. vegyész, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás mono- és diorganoperoxi-ónvegyületek előállítására 1 A találmány tárgya eljárás az R4 _ n Sn(—OOR')„ általános képletű mono- és diorganoperoxi-ón- s vegyületek előállítására. A képletben R vala­mely alkil-, alkenil-, alkinil-, cikloalkil, aralkil­vagy árucsoportot jelent, R' valamely alkil-, al­kenil-, cikloalkil- vagy aralkilcsoport helyett áll­hat, n értéke pedig 1 vagy 2 lehet. 10 A fenti organoperoxi-ónvegyületek előállításá­ra különböző módszerek ismeretesek. E vegyü­letek például előállíthatók a megfelelő halogeni­dekből úgy, hogy a szóbanforgó halogenideket a szerves hidroperoxidok nátriumsóival reagál- 15 tatják, vagy a fenti halogenideket valamely bá­zis jelenlétében szerves hidroperoxidokkal hoz­zák reakcióiba. Az emíített organoperoxi-ónve­gyületek a megfelelő szerves ón-alkoxidok vagy szerves ón-hidridek és hidroperoxidok reakció- 20 jávai is elő lehet állítani. Ismeretes továbbá, hogy a trialkil-organoperoxi-ónvegyületek szer­ves hiürapeiroxidok hatásaira bísz-^tirialíkil- ón­oxidokká alakulnak; e trialkil-organoperoxi-ón­vegyületekből alkilhidroperoxidok hatására a 25 megfelelő R4Sn2(OOR')20 általános képletű di­nner peroxidok képződnek. Az R4 _ n Sin(—QOR')rj általános képletű orgiano­peroxi-ónvegyületek előállítására szolgáló eddigi eljárások különböző hátrányokkal rendelkeznek. 30 Ha e vegyületek előállítására szerves ónhaloge­nideket szerves hidroperoxidok nátriumsóival reagáltatnak, akkor a reakció során nátriumha­logenidek képződnek. Hogy a hidrolízisre hajla­mos onganoperoxi-ónvegyületeket elkülöníthes­sék, a keletkezett nátriumhalogenideket nedves­ség kizárása mellett kell a rendszerből eltávolí­tani. Ehhez költséges berendezésekre van szük­ség. Az elválasztási műveletet nehezíti az is, hogy a nátriumhalogenid többnyire igen finom eloszlásban válik ki az oldatból. Ha az előállított organoperoxi-ónvegyület bomlás nélkül desztil­lálható vákuumban, akkor nincs szükség a nát­ríumhalogenidek előzetes elválasztására, hanem az organoperoxi-ónvegyületek közvetlenül desz­tillációval különíthetők el tiszta formában. Ta­pasztalatunk szerint azonban a helytelenül meg­valósított desztilláció következtében a termelés csökken. Gyakorlatilag ugyanezek a problémák fordulnak elő, ha szerves, ónhalogenideket és szerves hidroperoxidokat valamely bázis jelen­létében reagáltatnak. Ha az organoperoxi-ónve­gyületeket a megfelelő szerves ón-alkoxidokból vagy ón-hidridekből kiindulva állítják elő, ak­kor a reakció során nem keletkeznek nehezen elválasztható melléktermékek. E kiindulási ve­gyületek — melyek hidrolízisre hajlamosak és részben levegőre is érzékenyek — előállítása és kezelése azonban viszonylag költséges. Ha a fen­ti reakcióban kiindulási -anyagként szerves ón-. 159866

Next

/
Oldalképek
Tartalom