159844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felületek kezelésére vizes poliuretán- diszperziókkal

SZABADALMI 159844 MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS A. Nemzetközi osztályozás: eßfo Bejelentés napja: 1969. IV. 28. (BA—2204) C 08 g 41/00 ^fef^P ^^ Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. V. 03. (P 17 69 302.6) >' ORSZÁGOS Közzététel napja: 1971. VIII. 08. •v TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1972. XII. 30. Feltalálók: Dtr. Zorn Bruno, Köln-Flitterd, Dr. Dieterich Dieter, Leverkusen, Kowalewski Karl Heinz, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Farbenfabriken Bayer AG., Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás felületek kezelésére vizes poliuretán-diszperziókkal 1 A találmány tárgya eljárás felületek kezelésére kationaktív poliuretánok vizes diszperzióival. Különböző felületeknek, mint bőrök vagy műbőrök felületének bevonatrétegétől vagy finisétől az esztétikai követelmények kielégítése mellett elvárják a jó kopásállóságot és az ismételt ráncolással és gyűréssel szembeni ellenállást is. A két utóbbi követelménynek ugyanaz a bevonatréteg vagy finis nehezen tud egyszerre eleget tenni, mivel a két említett tulajdonság ellentétes követelményt jelent. Különösen vifes bevonatréteg-rendszerekkel volt nehéz eddig ezt a problémát kielégítően megoldani. Azt találtuk, hogy kimagaslóan jó gyűrés- é* kopásállóságú bevonatréteget kapunk, ha a bőrt vagy műbőrt kationaktív poliuretánok vizes diszperzióinak, legalább 3 metilol-csoporttal rendelkező metilolvegyületek vizes oldatait, mint főkomponenst tartalmazó keményítőszereknek — ezekben a metilol-csoportok rövidszénláncú egyértékű alifás alkoholokkal lehetnek átérezve — és savaknak vagy savként reagáló vegyületeknek a keverékével vonjuk be vagy finiseljük, és a keverékben a pohuretán-keményítőszer súlyarányt száraz anyagra számítva 100 : 25 és 100 :100 közötti, előnyösen 100 : 35 és 100 :60 közötti értékre állítjuk be. A találmány szerinti eljáráshoz szükséges vizes poliuretán-diszperziók előállításához azok 10 15 20 25 36 a poliuretánok alkalmasak, melyek a szokásos nagyobb molekulájú poliésztereken, poliészteramidokon, végcsoportként hidroxi-csoportokat tartalmazó poliétereken, poliizocianátokon és adott esetben lánchosszabbítószereken alapulnak, és kvaterner ammónium-csoportokat tartalmaznak, amelyek a poliuretánoknak egy bizonyos hidrofil jelleget adnak, mindenekelőtt azonban annak lehetőségét biztosítják, hogy az anyagból emulgeátarok és nedvesítőszerek felhasználása nélkül vizes diszperziókat, ill. molekula-asszociátumok átlátszatlan kolloid oldatát lehessen képezni. Ilyen kationos poliuretánokat például oly módon állítunk elő, hogy a poliuretán előállításához legalább egy olyan komponenst használunk, mely bázisos tercier nitrogénatomokat tartalmaz, és a kapott poliuretánt, mely bázisos tercier nitrogénatomokkal rendelkezik, alkilezőszerekkel és/vagy szervetlen, ill. szerves savakkal reagáltatjuk. Elvileg közömbös, hogy a bázisos nitrogénatomok a poliurétánnmolekula melyik részén helyezkednek el. Kiindulhatunk azonban olyan poliuretánokból is, melyek kvaternerezhető reakcióképes halogénatomokat tartalmaznak, és ezeket tercier aminokkal reagáltatjuk. Előállíthatunk továbbá poliuretánokat láncfelépítő kvaternerezéssel is, például 2 izocianát-csoportot tartalmazó vegyületekből és 159844