159637. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-fruktóz-1-foszfát-báriumsó előállítására

MAGTAR NÉPKOZTAltóASAG OBSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIV AT Ab SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. VIII. 05. (RE—471) Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1972. IX, 30. 159637 Nemzetközi osztályozás: C 07 f 9/08; C 07 c 49/18 Feltalálók: Dr. Tanikó Béla oki. vegyész, 50%, Debrecen, Tomiasz Jenő oki. vegyész, 25%, Budapest, Lindwurm Ferenc oki. vegyészmérnök, 25%, Budapest Tulajdonos: REANAL Finomvegyszergyár, Budapest Eljárás D-fruktóz-1-foszfát-báriumsó előállítására 1 A találmány tárgya eljárás D-fruktóz-ű-foszfátbáriumsójának előállítására. A D-fruktóz-1 -foszfát a természetes cukorfoszfátokhoz tartozó vegyület. Felhasználható a biokémiai kutatásban, valamint — mivel a máj- 5 aldoláz mennyisége specifikus és kóros esetekben a szervezetben növekszik — orvosi diagnosztikai teszt anyagát is képezi. A D-fruktóz-1-foszfát báriumsót először Tan- io kó B. és R. Robison [Biochem. J. 29. 961 (1935)] állította elő tiszta állapotban. Az előállítás útja a D-fruktóz-4,6-difoszfát csontfoszfatázzal végzett részleges hidrolízise, majd a nyert monofoszfátok brucinsóinak frakcionált is kristályosítása volt. Fenti szerzők írták le elsőízben a termék tulajdonságait is. Újabb eljárás A. Staub, és C. S. Vesth'ing [J. B. C. 229, 921, (1957)] szerzők módszere —ahol a májból nyerhető fruktokináz jelenlétében 20 foszforilezik a D^fruktózt adenozin-5 -trifoszfáttal fruktóz-1-foszfáttá. A vázolt enzimatíkus módszerek a kiindulási anyagok — pl. D-glieerinaldehid — költségessé- 25 ge, a használt enaámek magas előállítási ára, valamint a tiszta tlfmék izolálásának nehézségei miatt a finomvegyszer gyártásban nagyobb mennyiségek készítésénél nem jöhetnek számításba. 30 A vegyület előállítására irányuló szintetikus módszereknél kivétel nélkül a csatolt (I) képletű 2,3-4,5-diizopropilidén-frUktópiranózt foszforilezik. Így A. L. Raymond és P. A. Levene [J.B.C. 83. 619, (1929)] foszforoxikloriddal, P. Brigi és H. Müller [Ber. 7:2. 2121 (1939)] difenilklórfoszfonáttal, B. H. Pogell [J.B.C. 201. 645, (1953)], Biochem, Prep. 7. 58, (I960)] polifoszforsawal végzi a foszforilezést. A fenti szerzők — Pogell kivételével — a (II) képletű 2,3-4,0--diizopropilidén-D-fruktópiranóz-1-foszfátig, ill. annak báriumsójáig jutunk el. Ebből a (III) képletű vegyület előállítását F. Leuthardt és E. Testa [Helv. Chim. Acta. 34. 931, (1951)], valamint W. Byrne és H. A. Lardy szerzők [Methods in Enzymology (Colowick-Kaplan) 3. 176, (1957)] oldották meg az alábbi módon: A 2,3-4,5-diizopropilidén-D-fruktópiranóz-l-foszfát (II) — D-fruktózHlnfoszfát (III) átmenet nehézségét az okozza, hogy az izopropilidén csoportok lehasítása csak savas hidrolízissel oldható meg, viszont a szomszédos karbonilcsoport miatt az 1-helyzetű foszfát-csoport is savlabilis, így az aceton léhasadásával egyidőben a foszfát-csoport is lehasad. A hidrolízist a 2,3-4,5-diizopropilidén-D-fruktópiranóz-l-foszforsav tiszta vizes oldatának saját pH-n történő melegítésével sikerült a fenti szerzőknek a legkisebb foszforlehasadással megoldani. A hidrolizátum báríumhidroxidos semlegesítése és a 159637