159630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bizonyos allergének ellen hatásos reaginimmunoglobulinek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes mintákban és az eljárás kivitelezésére alkalmas reagens-kombináció

MAGYAR JNÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 159630 n Bejelentés napja: 1968. IX. 06. (PA—979) Svédországi elsőbbsége: 1967. IX. 06. (12 297/67) Nemzetközi osztályozás: G 01 n 33/16 ORSZÁGOS TÁL ALM ANTI HIVATAL Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1972. IX. 30. Feltalálók: Bennich Hans H:son, vegyész, Uppsala, Johannson Stig Gunnar Olof vegyész, Storvreta, Eide Leif Edvin vegyész, Uppsala, Svédország Tulajdonos: PHARMACIA AB, Uppsala, Svédország Eljárás bizonyos allergének ellen hatásos reagin-immunoglobulinek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes mintákban és az eljárás kivitelezésére alkalmas reagens-kombináció Ismeretes az, hogy számos immunizálóanyag, vagyis az úgynevezett allergének, allergiás re­akciókat okozhattak; ezek pl. asztma vagy szénanátha alakjában jelentkeznek. Az aller­gének közül számos fehérje, peptid vagy szén- 5 hidrát jellegű. (Az allergének igen elterjedtek, és pl. állati bőrfelihátmlból, virágporiból, mikro­organizmutsokból, egyes élősdiekből stb. szár­maznak.) A megbetegedések során speciális típusú ellenanyagok, az úgynevezett reaginek KJ — amelyek tulajdonképpen immunoglobulinek­nek tekinthetők — képződnek igen alacsony •koncentrációban a páciens vértében és pl. a vér­szérumban kimutathatok. A reaginek vagy im­moglobulinek specifikusan egyes allergen vagy 15 allergének ellen hatásosak. Ezeket a speciális immunoglóbulineket a következőkiben reagin­-immogloibulinnek vagy reagin-Ig-nek nevez­zük. A találmány tárgya eljárás bizonyos aller- 20 gének ellen hatásos reiagin-Ig jelenlétének meg­határozására vizes mintákban. A reagin-Ig je­lenlétének meghatározása rendkívül fontos moz­zanat állatok és emberek túlérzékenységének diagnosztikájában. 25 A korábbi kísérleti módszerek során bőr­-teszteket alkalmaztak, amelyekiben a kísérleti allergént pl. hipodermikus fecskendővel és tű­vel a páciens bőrére vitték fel. Ha a páciens 39 túlérzékenységet (allergiát) mutatott, akkor az allergen és az allergen ellen felhasznált ellen­anyagok között in vivo reakció zajlik le, amelynek eredményeként az injekció beadási helyén bizonyos tünetek, mint pl. vörösödés, vagy a bőr megduzzadása lép fel. Ez megfi­gyelhető, sőt a reakció mértéke szempontjából megbecsülhető. Az in vivo kísérletek közé tartoznak az úgy­nevezett kiváltó tesztek is, ahol a pácienssel az allergént aeroszol formájában belélegeztetik. Ha a páciens az allergénre túlérzékenységet mutat, akkor reakció lép fel és asztmás tüne­tek tapasztalhatók. Mindkét kísérleti módszer hosszú időt vesz igénybe, néhány esetben pedig a paciensnek kényelmetlenséget is okoz és veszélyes. Számos esetben egyáltalában nem lőhet a kísérletet lefolytatni. Az a hátrány is fennáll továbbá, hogy in vivo kísérletsorozatot kell végezni annak megállapítására, hogy a paciens bizonyos allergénekre érzékenynek te­kinthető-e. Megállapítható az is, hogy a korábban ki­dolgozott in vitro módszerek a gyakorlatban nem váltak be (vö. pl. M. Samter: „Immuno­logical Diseases", J. A. Ohurdhill Ltd, London, 1965, 553. oldal). A találmány feladata tehát egyszerű és meg­bízható in Vitro módszer kidolgozása, amely a paciensnél okozott kellemetlenségek és veszély 159630

Next

/
Oldalképek
Tartalom