159488. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó krómsav-elektrolit és eljárás króm fémekre történő elektrolitos leválasztására

SZABADALMI 159488 MAGTAB NÉPKÖZT ARS AS AG LEÍRÁS jÉtek Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5 06 ^^Ä Bejelentés napja: 1969. I. 17. (SCHE—222) fjjgf Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1968. II. 03. {P 16 96 088.6) 1 j, tó-ifVIá/ ORSZÁGOS fALALMÄNYI HIVATAL Közzététel napja: 1971. IV. 23. Megjelent: 1972. VII. 30. ^^^lliííil^^ Feltalálók: Dr. Dettke Manfréd vegyész, Roosen Manfred vegyész, Nyugat-Berlin Tulajdonos: SCHERING A. G. cég, Nyugat-Berlin és- Bergkamen az utóbbi a Német Szövetségi Köztársaságban önszabályozó krómsav-elektrolit és eljárás króm fémekre történő elektrolitos leválasztására i A találmány önszabályozó króm(VI)^elektrolitokra vonatkozik; a találmány tárgyát képezi továbbá eljárás króm-elektrolitos leválasztására, kívánt esetben a fémfelületre leválasztott króm felületszerkezetének módosításával. A találmány célkitűzése a króm savas vizes oldatokból történő elektrolitos leválasztásának a tökéletesítése volt. Ismeretes, hogy a szokásos kénsavas króm(Vl)-elektrolitokból, valamint a krómsavból és szabad hidrogénszilikofluoridból álló elektrolitokból is nagyfényességű krómrétegek választhatók le. Az ilyen fürdők súlyos hátránya azonban, hogy csak olyan esetekben működnek kielégítő eredménnyel, ha azokban a krómsavanhidrid bizonyos meghatározott mennyiségi arányban van a kénsavhoz és a hidrogénsziliko^ fluoridhpz viszonyítva. Ezért az ilyen fürdőket üzem közben állandóan analitikai úton kell ellenőrizni, ami pl. a hidrogénszilikofluorid meghatározása esetében nagyon időtrabló művelet és így a fürdő összetételének kiigazítása csak néhány órai üzem eltelte után hajtható végre. Emellett az ilyen elektrolitos fürdőkkel csak az optimális koncentrációntartományban érhetünk el kielégítő fedőképességet. További hátrány, hogy az ilyen fürdőkben a fémleválasztás határ-áramsűrűsége erősen függ a hőmérséklettől, a fürdő fedőképessége pedig a hőmérséklet emelkedésével csökken. 10 15 20 2& ac Ismeretesek továbbá ún. önszabályozó krómfürdők is, amelyekben a katalitikus hatású savionoknak az adott krómsav-koncentrációhoz viszonyított mennyisége önmagától szabályozódik. Ebből a célból pl. stroneiumszulfátnak a fürdőhöz való adását javasolták, ez az adalék azonban csak 200 g/liter krómsavaníhidrid koncentrációig hatásos. Nagyobb krómsavanhidrid-tartalmú fürdőkben, 500 g/liter koncentrációig — általában ilyeneket szoktak iparilag alkalmazni — ezért a stronciumszulfáton kívül még egy második katalizátort, pl. nátrium-, ill. káliumszilikofluoridot is kell a fürdőhöz adni. Javasolták már továbbá a m-ibenzoldiszulf onsav nátriumsójának az ilyenfajta önszabályozó krómfürdőkben való alkalmazását adalékként. Szerves vegyületeknek a krómsav-elektrolitokban való alkalmazása azonban általában nem célszerű, a szerves vegyületek bomlásának lehetőségére, ill. kémiailag megtámadható voltára való tekintettel. Azt találtuk, hogy az ismert önszabályozó krómsavelektrolitok hátrányai meglepő módon kiküszöbölhetők, ha oly elektrolitot alkalmazunk, amely ólomszulfátot és egy- vagy többféle kísérő aktivátort tartalmaz. Ilyen kísérő aktivátorként az elektrolit előnyösen fluorhidrogénsavat és/vagy ennek sóit, bórfluorhidrogénsavat és/vagy ennek sóit, hidrogénsziliko-159488