159459. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma és öntőmag 2000 C°, vagy annál magasabb hőmérsékletű olvadék befogadására és eljárás az öntőmag előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. X. 29. (MA—2034) Közzététel napja: 1971. III. 16. Megjelent: 1972. VI. 30. 159459 Nemzetközi osztály: B 22 c 1/00 ±msHni y Feltalálók: Czingráber Imre vegyésztechnikus, Lencse János vegyésztechnikus, Mosonmagyaróvár Tulajdonos: Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, Mosonmagyaróvár Öntőforma és öntőmag 2000 C°, vagy annál magasabb hőmérsékletű olvadék befogadására és eljárás az öntőmag előállítására Az alakos tűzálló idomok gyártásánál állan­dó problémát okoz a megfelelő formázó anyag hiánya. A sík lapokkal határolt — nem túl bonyolult — magnélküli idomok formázása a természetes vagy szintetikus grafitiból készült lapok alkalmazásával többé-kevésbé megoldó­dott, ill. általánosságban azt alkalmazzák, an­nak ellenére, hogy a grafit egy része az olva­dék hőmérsékletének hatására elég és a fel­szabaduló OO, ill. CO2 gázok a leöntött idomok­ban zárványokat okoznak és ezáltal a tűzálló anyag porozitását növelik. A grafit nem sík lapokkal határolt idomok formázására csak na­gyon költséges megmunkálás után használható fel, éppen ezért próbálkozások történtek a fém­öntészetben ismert módszerek alapján a döngölt formák elkészítésére. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a grafit öntőmagként egyál­talán nem használható, mert hőtágulási együtt­hatója nem egyezik meg az öntvény hőtágulás'i együtthatójával és éppen a grafit tömörsége miatt az öntvényben olyan mértékű feszültsé­geket okoz, melyek repedésekhez, törésekhez vezetnek. A döngölt formák készítésére vonatkozó tö­rekvések megegyeztek abban, hogy alapanyag­ként olyan tűzálló anyag szemcséit használták fel, melyeknek olvadáspontja azonos, vagy ma­gasabb az alvadék hőfokánál. Az egyes eljá-10 15 se 25 30 rások különböző kotoanyagatet alkalmaztak, pl. az 17|1 922 1. sz. osztrák szabadalom nátrium­aluminát vizes oldatát, az 1 017 520 1. sz. NSzK szabadalom keramikus anyagot. Az így kapott öntőformák azonban csak 1500 C-ig alakitartók. Az 1 075 798 1. sz. angol, a 3 20.3057 1. sz. ame­rikai, a 141 105 és a 142177 1. sz. magyar sza­szabadalmak kötőanyagként vízüveget alkal­maznak. Ezek közül egyesek egyáltalán nem, mások viszont nagyon magas (142177 sz. ma­gyar 5—10%; 3203 0157 sz. amerikai 18—30%) vízüveg mennyiséget adnak meg. A vízüveggel végzett kísérletek azonban azt mutatták^ hogy a vízüveg mennyiségének növelésével a leöntött idomok térfogatsúlya egyre rosszabb értéket mutatott, továbbá, hogy a formázó anyag visz­szamaradó szilárdsága ugrásszerűen növekedett. A térfogatsúly csökkenése arra vezethető vissza, hogy a vízüveg a szilárdulási fázisban a kör­nyező levegőből elég nagymennyiségű CO2 gázt köt le, és öntéskor az olvadék hőmérsékletének hatására ez felszabadulva az olvadék magas viszkozitása miatt nem tud eltávozná és zárvá­nyokat okoz. A magas vízüveg tartalmú anyag ezért nem alkalmas magkészítésre sem. Szándékosan nem említettük ,a színterelt for­mázó anyagokat, miivel ezek kő jellegűek, ma­gas visszamaradó szilárdsággal, és a leöntött idomok csak nefiéz fizikai munkával (a forma szétverésével) távolíthatok el. Ezen művelet 159459

Next

/
Oldalképek
Tartalom